|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 523 találat | lapozás: 1-30 ... 451-480 | 481-510 | 511-523 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Farcádi Botond 2017. január 13.Új csapat a sepsiszentgyörgyiMPP élénNagy Gábort választották az MPP sepsiszentgyörgyi szervezete élére azon a december végi tisztújításon, amelyet egy belső konfliktus miatt többéves csúszással tartottak meg. Január elején a megyei szervezetben is tisztújító összejövetelt tartottak, az országos elnök javaslatára továbbra is Kulcsár-Terza József az elnök. A két eseményről tegnap az MPP megyei szervezetének sepsiszentgyörgyi székházában számolt be Pethő István megyei alelnök, Kulcsár-Terza József és Nagy Gábor. A sepsiszentgyörgyi szervezet élére a Magyar Erdélyért Egyesület (MERT) elnökét, Nagy Gábort választották, munkáját Ütő Gusztáv, Huza Laura Helén, Tókos Pál és Miklós András segíti. Mint ismert, az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének életét korábban belső konfliktus uralta, miután az addigi elnök, Bálint József sérelmezte az alakulat közeledését az RMDSZ-hez, emiatt pedig az országos elnökség kizárta a pártból. Nagy Gábor, az új elnök 38 éves közgazdász, a MERT elnökeként is dolgozik. Elmondta: építik az MPP új ifjúsági szervezetét, az eddig akként működő MERT megmarad az MPP-hez közel álló, de önálló szervezetnek. Új csapattal kezdenek neki a munkának, céljuk, hogy a következő választásokon 3–4 önkormányzati képviselőt juttassanak be a sepsiszentgyörgyi tanácsba. Mint ismert, az MPP-nek 2008-ban még 9, 2012-ben már csak egyetlen tanácstagja volt Sepsiszentgyörgyön, a nyári választások során pedig egyetlen képviselőt sem tudtak bejuttatni a képviselő-testületbe. Pethő István közölte: az alapszabályzat értelmében a megyei szervezet élére az országos elnökség tesz javaslatot, de „nem annyira diktatórikus, hogy kinevezik, ha tetszik, ha nem”, volt előtte konzultáció is. Az országos elnökség Kulcsár-Terza Józsefet javasolta az elnöki tisztségbe, és ezt el is fogadták, mert így közvetlen rálátásuk lesz a parlamenti munkára is – ecsetelte. A megyei elnökség kilenctagú, helyet kap benne a három polgármester – Cseh JózsefGelencéről, Szotyori Angéla Málnásról, Fejér LeventeZaboláról, továbbá Pethő István Sepsiszentgyörgyről, Szigethy KálmánKézdivásárhelyről, Ferencz BotondKovásznáról, Román AttilaVargyasról, Csáki AttilaÁrkosról. Kulcsár-Terza József közölte továbbá: a megyei tisztújító közgyűlésen elfogadtak egy határozatot, amelyben kötelezik az MPP-s helyi, megyei önkormányzati képviselőket és parlamenti képviselőket, hogy mandátumuk ideje alatt nemzeti ügyekben – nyelvhasználati, szimbólumhasználati, anyanyelven történő oktatási, épített örökségvédelemmel, hagyományápolással kapcsolatos kérdésekben, továbbá az autonómia ügyében – terjesszenek elő önkormányzati határozattervezeteket, illetve, a parlamentben törvénytervezeteket. A határozatot az országos tanács elé terjesztik majd, az MPP ugyanis várhatóan e hónap végén tart országos tisztújító kongresszust. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 18.A szeku örökPolitikai thrillerekbe, Keresztapa-szerű gengszterfilmekbe illő kémtörténet tartja lázban immár napok óta Romániát. Nem hiányzik semmi, ami egy ilyen sztori kelléke: kémek, ügyészek, rendőrök, magas rangú, nyakig sáros politikusok, megvesztegetett újságírók, kifürkészhetetlen hatalmi játszmák, tömérdek pénz, feljelentések, váratlan fordulatok, szökés, üldözés, kiszivárogtatás, zsarolás, árulás. Csak a remény hiányzik, hogy egyszer mégiscsak élhető, normális ország lesz Romániából, olyan, ahol valóban azok vezetik az államot, akiket demokratikus választás révén a lakosság erre felhatalmaz. Sebastian Ghiţă tündöklése és bukása olyan autentikus romániai történet, amelyet a világ normálisabb felén fikciónak, fantazmagóriának minősítenének. Már az üzletember felemelkedése körül is sok a kérdés: vélhetően titkosszolgálati háttér kellett ahhoz, hogy az amúgy tehetséges fiatalemberből oly zsenge korban Románia egyik leggazdagabb üzletembere legyen, aki mindvégig állami szervekkel, önkormányzattal, hírszerző szolgálatokkal üzletelt. Bukása azonban még érdekesebb: vélhetően valamiféle titkosszolgálati belháború során Ghiţă kegyvesztetté válhatott, a korrupcióellenes ügyészség és a hatóságok célkeresztjébe kerülvén pedig hiába remélt védelmet, így aztán fogta magát, és lelépett, megszökött. Azóta sem tudni, hol tartózkodik, viszont eltökéltnek látszik, hogy mindenkit bemártson. Saját tévécsatornájában naponta jelentkezik egy-egy leleplező anyaggal. Ezekben arról mesél, hogyan nyaralt együtt Florian Coldeával, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) operatív igazgatójával és Laura Codruţa Kövesivel, miként irányítja az országot egymással karöltve a RHSZ és a korrupcióellenes ügyészség, mivel zsarolta meg Florian Coldea hírszerzési operatív igazgató Victor Ponta volt miniszterelnököt, hogy Laura Codruţa Kövesit nevezze ki főügyésznek, miként tartják a kezükben Klaus Iohannis államelnököt stb. S bár egynémely állításáról kiderült, hogy nem igaz, szavait pedig sokan kétségbe vonják és igyekeznek cáfolni – de vajon kinek, kiknek hihetünk, ha a titkosszolgálatok tartják kezükben a román sajtó jelentős részét is?! –, a videofelvételek mégsem maradtak hatás nélkül. Coldeát előbb felfüggesztették, aztán belső vizsgálatot kezdeményezett a hírszerző szolgálat, melynek eredményét tegnap hozták nyilvánosságra, s melyben – minő meglepetés! – megállapítják, hogy főnökük sem törvényt, sem belső szabályzatot nem sértett, de állítólag maga kérte felmentését, így aztán tartalékba helyezték.A rendkívül kusza történetben a kérdések és rejtélyek sora napról napra sokasodik. Egyszerű halandókként, akiknek nincs bepillantása a legmagasabb szinten zajló hatalmi játszmákba, csak kapkodjuk fejünket. De ha csak egy százaléka igaz annak, amit a szökevény Ghiţă állít, már az bőségesen elég, hogy keserűen summázzuk: Romániában a titkosszolgálatok jócskán túllépik hatáskörüket, a politikai, gazdasági és médiaelitbe beszivárogva őrzik és mentik át hatalmukat. A szeku örök. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 23.Az SZNT nem adja felEurópai polgári kezdeményezés Újabb írásbeli fordulót kér a Székely Nemzeti Tanács az Európai Unió Bíróságától azon perben, amelyet az Európai Bizottság ellen indítottak, miután ez utóbbi testület elutasította polgári kezdeményezésük bejegyzését. Izsák Balázs SZNT-elnök úgy vélekedett: miközben Romániában pereket nyernek a hatóságok ellen, ami annak a jele, hogy a hazai igazságszolgáltatás európaibb lett, a brüsszeli intézmények ezzel szemben balkanizálódnak. Mint ismert, az SZNT 2013-ban akart élni az európai polgári kezdeményezés lehetőségével. A Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című polgári kezdeményezésüket székelyföldi, magyarországi, felvidéki, katalóniai, baszkföldi, svédországi, ausztriai, hollandiai, belgiumi és németországi polgárok nyújtották be. Lényege, hogy az Európai Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg a szomszédos térségektől. Az Európai Bizottság azonban elutasította a kezdeményezés bejegyzését arra hivatkozva, hogy nincs hatásköre a nemzeti kisebbségeket érintő ügyekben. Ezt az érvelést azonban Izsák Balázsék nem fogadták el, és pert indítottak az Európai Bizottság ellen.A perbe beszállt Görögország, Szlovákia és Románia az Európai Bizottság oldalán, illetve Magyarország és Kovászna Megye Tanácsa az SZNT mellett. Az Európai Bíróság tavaly az Európai Bizottság számára kedvező döntést hozott – ezt azonban megfellebbezte az SZNT, és erre a beadványukra az Európai Bíróság nemrégiben küldte ki az érintett feleknek a per résztvevőinek válaszát. A vaskos, majdnem 600 oldalas iratcsomó tartalmazza a perben részt vevő felek álláspontját – Izsák Balázs azonban úgy véli, az Európai Bizottság, Szlovákia és Románia érvelésében sok a csúsztatás, ferdítés, valótlanság, ezért újabb írásbeli fordulót kértek, hogy mindezeket cáfolhassák. Az Európai Bíróság vagy elfogadja kérelmüket, és akkor lehetőség lesz mindezeket kifejteni, vagy elutasítja, és ítéletet hoz az ügyben – ismertette a fejleményeket pénteki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs.Azt is elmondta: Romániában rendre nyernek pereket állami hatóságok, intézmények ellen, ami azt bizonyítja, hogy a hazai igazságszolgáltatás európaibbá lett, a brüsszeli intézmények esetében ennek fordítottja az igaz, mintha azok balkanizálódnának. Mindenesetre azt tervezi, hogy az eljárás végén a per teljes anyagát elérhetővé teszi a nyilvánosság számára Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. február 11.A prefektus legnagyobb gondjaiAmikor már azt hinnénk, hogy nem lehet tovább fokozni a nyilvánvalóan feszültségkeltés, megfélemlítés céljából indított felszólítások, vizsgálatok, törvényszéki eljárások abszurditását, amikor már csak legyintünk azon, hogy a tisztességesen befizetett adólejeinket arra pazarolja a román állam, hogy olyan tisztségviselőket fizessen, akik legfőbb prioritása a magyar intézmények, önkormányzatok munkájának ellehetetlenítése – a romániai hétköznapok mindig gondoskodnak arról, hogy újra és újra elcsodálkozzunk, megdöbbenjünk. Most például azon képedhettünk el, hogy a bukaresti kormány helyi megbízottja a sajtó nyilvánossága előtt tette az ártatlant: nem is igazán érti, miért támadják őket az önkormányzati vezetők, amikor csak dolgukat teszik, alig és csak legvégső esetben indítanak törvényszéki eljárást a választott helyi tanácsok határozatai, döntései ellen. Mintha bizony nem is a kormányhivatal lenne az a közpénzből finanszírozott intézmény, amely háborút indított jelképeink ellen, a magyar feliratok ellen, az autonómiapárti határozatok ellen! Mintha bizony nem a prefektúra lenne a legszolgálatkészebb hivatal, valahányszor a szolgálatos feljelentő Dan Tanasă vagy a magyar–román párbeszédet évtizedek óta ellehetetlenítő, Bukarestet az itt élő románok elűzésének rémhírével etető Hargita, Maros és Kovászna Megyei Románok Civil Fóruma bizarr jajveszékeléseiről van szó… Sebastian Cucu magyarázkodásának, csúsztatásainak álszentségét mi sem bizonyítja jobban, mint a legújabb feljelentés, eljárás: a kézdivásárhelyi Wass Albert utca ügye. Amely már kezdetben olyannyira felkeltette az állami hatóságok érdeklődését, mintha legalábbis Románia területi épsége forogna kockán azzal, ha egy kisváros egyik névtelen utcáját a magyar íróról neveznék el. A határozat visszavonására szólították fel az önkormányzatot, de még bűnügyi kivizsgálást is indítottak az ügyben. Az erődemonstráció nyomán visszakozni kényszerült a céhes város, és a hatósági nyomás is megszűnni látszott: a rendőrség javaslatára az ügyészség lezárta az ügyet. Ekkor azonban belépett a képbe a – tisztességes munka után becsülettel befizetett adólejeinkből fenntartott – prefektúra, és kérte az ügy ismételt kivizsgálását, Bokor Tibor polgármester szerint több személy ellen büntetőjogi eljárás indul. Az utca tehát nem vehette fel a magyar író nevét, az erről szóló határozatot az állami hatóságok nyomására visszavonták – mindezek ellenére is bűnügyi vizsgálatot indítottak. Tényleg ez lenne a román állam és intézményei legfőbb gondja? Tényleg minden egyéb problémát megoldottak már ebben az országban? Tényleg ilyen „fontos” intézmények fenntartására fordítják adólejeinket? Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. február 18.Magyar nyelven a kórházakbanMagyar szempontból fontos jogszabály módosítást fogadott el a héten a képviselőház emberi jogi bizottsága – ismertette tegnapi sajtótájékoztatóján Benkő Erika és Kulcsár-Terza József –: azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot vagy eléri az 5 ezer főt, biztosítani kell a magyar nyelven is beszélő személyzetet az egészségügyi, szociális intézményekben. Mindkét háromszéki képviselő tagja az alsóház 18 tagú emberi jogi bizottságnak, elmondásuk szerint kezdeményezésüket a nemzeti kisebbségek képviselői, a romák, továbbá szociáldemokrata honatyák támogatták. A bizottság által elfogadott kezdeményezéssel lényegében az egészségügyi és a szociális gondozásról szóló törvényeket módosítják oly módon, hogy ezek tételesen előírják a nemzeti kisebbségekhez tartozók anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazását egészségügyi és szociális intézményekben azokon a településeken, ahol a nemzetiség aránya legalább 20 százalék vagy számuk eléri az 5 ezer főt. Gyermekek, idősek, de minden magyar számára fontos lehet, ha kórházakban, idősotthonokban, más egészségügyi és szociális intézményekben magyar nyelven tudnak értekezni az orvossal, asszisztenssel – mutattak rá a kezdeményező képviselők. A tervezetet az egészségügyi bizottságnak is véleményeznie kell, ezt követően kerül az alsóház plénuma elé. Benkő Erika (fotó) arról is beszámolt: tagja annak a munkabizottságnak, amelynek feladata az anyanyelvhasználattal kapcsolatos jogszabálymódosítások előkészítése azzal a céllal, hogy az anyanyelvhasználat valóban garantált legyen, akadálytalanul élhessünk nyelvi jogainkkal, ne kelljen adott esetben törvényszékhez folyamodnunk azok érvényesítéséért. Hamarosan kezdik a munkát a szimbólumhasználatot szabályzó kezdeményezések ügyében is: ez kiemelten fontos, hogy a székely zászló kérdését végre egyértelműen rendezzék és a közösség szabadon használhassa jelképeit – mondotta. Benkő Erika azt is közölte: az RMDSZ nevesítette képviselőit különféle nemzetközi, interparlamentáris közgyűlésekbe, és ő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének póttagja lett. Az állandó tag Korodi Attila frakcióvezető, póttagként az ő tevékenységét segíti, de maga is részt vehet a bizottsági munkálatokban. Azért is lényeges ez, mert az Európa Tanács az egyik olyan intézmény, amely érdemben foglalkozhat a nemzeti kisebbségek problémáival, fontos színtere tehát a jogérvényesítésnek. Az elmúlt időszakban egyébként Benkő Erika a parlament európai ügyek bizottságának alelnökeként több külföldi rendezvényen vett részt: például a máltai COSAC-on, az uniós tagállamok Európai ügyek bizottsági elnökeinek találkozóján, ahol hangsúlyosan foglalkoztak az uniós biztonságpolitikával, vagy a Brüsszeli parlamenti hét elnevezésű interparlamentáris műhelyen, ahol gazdasági kérdéseket vitattak meg. Igen a bejegyzett élettársi kapcsolatra A képviselőház emberi jogi bizottsága kedvezően véleményezte a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló tervezetet – közölte Benkő Erika. Miután konzultált az erdélyi magyar nőszervezetekkel, maga is támogatta a kezdeményezést, ugyanis az nem egy ideológiai, hanem sokkal inkább gyakorlati kérdés: pénzügyi védelmet nyújt a párkapcsolatokban élő nők számára. Ezzel párhuzamosan az RMDSZ a házasság intézményét is erősítő javaslatokat készül kidolgozni, Vass Levente marosvásárhelyi képviselő kezdeményezésére, többek között csökkentenék a bürokráciát, az adminisztratív vagy az esetleges anyagi terheket házasságkötéskor Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. február 22.Néha tényleg győz az igazság?Romániai törvényszéken magyarokat érintő ügyekben ritkán születik számunkra kedvező ítélet, mégis megtörténik időnként, hogy a bírák is abszurdnak találnak egy-egy nyilvánvalóan kekeckedő vagy éppen megfélemlítési, elrettentési szándékkal hozott hatósági intézkedést. Egészséges jogállamban, olajozottan működő demokráciában alighanem elképzelhetetlen, hogy megbírságolják egy előre bejelentett, törvényes tüntetés résztvevőit – Romániában azonban pontosan ez történt tavaly: a gyülekezési jogot és a szabad véleménynyilvánítás jogát semmibe véve, nyilvánvaló túlbuzgósággal, elrettentési és megfélemlítési célzattal a csendőrség a március 10-ei székely szabadság napja mintegy száz szervezőjét és résztvevőjét büntette meg. A peres eljárások nyomán most a bíróság érvénytelenítette a bírságokat, s noha a döntések alapfokúak, a csendőrség pedig minden esetben fellebbezett, mégiscsak reménykeltőek az ítéletek. Ráadásul azért is fontos ez az üzenet, mert pár hét múlva, március 10-én Marosvásárhelyen újra megszervezik a székely szabadság napját: a megemlékezésre és autonómiatüntetésre igyekvőknek nem kell tehát aggódniuk, hogy esetleg valamiféle törvénytelen rendezvényen vesznek rész, amint azt a bírósági döntés is igazolja. Ugyancsak tegnap újabb alapfokú döntésnek örülhettünk: a Kolozs megyei törvényszék ítélete szerint megilletik Kolozsvárt a többnyelvű helységnévtáblák. Egészséges jogállamban, működő demokráciában alighanem értetlenkedés követné e hírt: miért is kérdés egyáltalán a minden normális helyen természetesnek számító többnyelvűség Erdély többnemzetiségű fővárosában?! Csakhogy a legutóbbi népszámlálási adatok szerint mintegy félszázezer magyar által lakott, rengeteg magyar egyetemistának is otthont adó városban a Funar-korszak nyílt magyarellenessége nem szűnt meg, csak átalakult: egy kevésbé kirívó, diszkrétebb, de természetében az országos „trendekhez” igazodó nacionalista szellemiség jegyében a városvezetés következetesen és határozottan elutasította, hogy a helységnévtáblákon magyarul is feltüntessék Kolozsvár nevét. A polgármesteri hivatal gáncsoskodásával a Minority Rights Egyesület nevű civil szervezet vette fel a harcot – a tegnapi ítélet szerint nem is eredménytelenül. S bár mindkét esetben alapfokú ítéletről van szó – amelyet tehát fellebbezés esetén a táblabíróság akár felül is írhat! –, és mindkét ügy érintettjei – a csendőrség, illetve a kolozsvári polgármesteri hivatal – már jelezték óvási szándékukat, azért e döntések mégiscsak azt jelzik: ugyan ellenszélben és kínkeservesen, hosszú időn át pereskedve állami intézményekkel, de az igazságnak érvényt lehet szerezni. Milyen jó is lenne azt hinni, hogy az igazság legalább néha tényleg győz! Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. február 24.Románia nem jogállam (Kelemen Hunor szerint)Romániában a jogállam leépült, nem lehet a hatalmi ágak szétválasztásáról beszélni, jelenleg vérre menő hatalmi harc folyik választott, tehát visszahívható, leváltható politikai erők és nem választott, tehát visszahívhatatlan, leválthatatlan befolyásos állami intézmények között, fennáll ezért a veszélye, hogy olyan autoriter állammá válhat az ország, amelyet ezek a láthatatlan struktúrák irányítanak, és amelyhez a választott politikusoknak nem sok köze lesz – Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap Sepsiszentgyörgyön sajtóbeszélgetésen ismertette, miként látja az aktuálpolitikai helyzetet. Megjegyezte: tudatában van, hogy ezek nagyon súlyos állítások, de akkor is ki kell mondani. Romániában az elmúlt száz évben nem volt megszakítás nélkül legalább 25 évig demokrácia – az első világháborút királyság követte, aztán a második világháborút a kommunista diktatúra –, ez lehet az egyik, történelmi magyarázata annak, hogy miért nem alakulhatott ki igazi jogállam. Az 1989-es változás után is tisztában volt ezzel mindenki, de akkor reménykedtek, talán csak idő kell ahhoz, hogy kiépüljön és megerősödjék a jogállam. Csakhogy ami nagy nehezen felépült, azt is lerombolták az elmúlt években. A parlament nem törvénykezik, hanem szalad a kormány sürgősségi rendeletei után – 2009 óta a büntető törvénykönyvet kizárólag sürgősségi rendelettel vagy kormányzati felelősségvállalással módosították, sosem parlamenti vita után! –, nem ellenőriz fontos állami intézményeket: van öt-hat olyan titkosszolgálat is, amely senkinek nem tartozik elszámolással. A kormány sem kormányoz, csak végrehajt, az igazi hatalom nem ott összpontosul. Összefonódások alakulnak ki ügyészség és titkosszolgálatok között, titkos paktumok köttetnek állami intézmények, erőszakszervezetek között – éppen szerda este hozta nyilvánosságra a luju.ro portál, hogy 2009-ben a Román Hírszerző Szolgálat titkos megállapodást írt alá a Laura Codruța Kövesi által vezetett ügyészséggel! –, egyesek még attól sem riadnak vissza, hogy azt a látszatot keltsék, az alkotmánybíróság döntéseit sem minden esetben kötelező tiszteletben tartani, a bűnüldöző szervek pedig kivizsgálást indíthatnak a kormány ellen csak azért, mert az elfogadott egy rendeletet – sorolta Kelemen Hunor. Ebben a vérre menő küzdelemben az RMDSZ-nek a maga 6,5 százalékos súlyával egyetlen választása marad: elvekhez és értékekhez ragaszkodni, és ezek szerint cselekedni, mert ahol a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztásának elve sérül vagy alapvető szabadságjogokat vesznek semmibe, azt legelőbb mindig valamely kisebbség érzi és szenvedi meg. Az RMDSZ-nek ez volt az álláspontja a büntető törvénykönyvet módosító sürgősségi kormányrendelet kiváltotta helyzetben, a bizalmatlansági indítvány szavazásakor, és ehhez ragaszkodik a következőkben is. Ugyanakkor a szövetség is egyetért azokkal a tüntetőkkel, akik tiszta közéletet, tisztességes kormányzást követelnek – hangsúlyozta a szövetségi elnök. Kelemen Hunor egyébként úgy látja, ha a választott vezetők alulmaradnak a nem választott, tehát nem leváltható vagy visszahívható befolyásos állami intézményekkel szemben, az hosszú évekre megpecsételi a romániai jogállamiság sorsát. Mi lesz a MOGYE-vel? A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem az egyik legjobb példa annak az állításnak az igazolására, hogy Románia nem jogállam, hiszen évek óta nem tartják be a törvényt, és a kormányoknak nincs eszközük, hogy érvényt szerezzenek a jogszabályi előírásoknak – válaszolta Kelemen Hunor arra az újságírói kérdésre, amely a tanintézményben kialakult helyzet megoldását firtatta. Mint ismert, a marosvásárhelyi felsőoktatási intézmény szenátusa az egyetemi autonómiára hivatkozva évek óta elutasítja a tanügyi törvény azon cikkelyének alkalmazását, amely az önálló magyar tagozat létrehozásáról rendelkezik. Eddig egyetlen kormánynak sem sikerült olyan eszközt találnia, amellyel érvényt szerezhetne a törvényességnek – ecsetelte a visszás helyzetet az RMDSZ elnöke, hozzátéve: ők kérik ezt az új kormánytól is. Meglátása szerint az oktatási miniszternek attól sem kellene visszariadnia, hogy elővegye az egyetem finanszírozásának kérdését, ily módon próbálva „meggyőzni” az intézmény vezetését a törvény alkalmazásának szükségességéről. Kérdés azonban, hogy ez hatalmi visszaélésnek minősülne-e, hiszen a Maros megyei főtanfelügyelő azért van házi őrizetben, mert jóváhagyta a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozását – jegyezte meg az RMDSZ elnöke. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. február 25.Minden közösségünket erősítő rendezvény fontos (Kelemen Hunor a székely szabadság napjáról)Fontos és helye van minden olyan rendezvénynek, amely az identitást erősíti, a március 10-ei, Marosvásárhelyre tervezett székely szabadság napja kapcsán pedig az RMDSZ álláspontja nem változott: mindenkit arra buzdítanak, hogy legyen jelen minden olyan helyen, ahol úgy érzi, ott kell lennie – válaszolta újságírói kérdésre Kelemen Hunor RMDSZ-elnök csütörtökön egy sepsiszentgyörgyi sajtóbeszélgetésen. A szövetségi elnök beismerte: két évvel korábban Sepsiszentgyörgyön tett egy szerencsétlen nyilatkozatot a rendezvényről, majd a sajtó „ki is csinálta emiatt”, de éppen dühös volt – mostanra megtanulta a leckét. (2015. február végén Sepsiszentgyörgyön azt nyilatkozta: a marosvásárhelyi autonómiatüntetés betiltásának ügye a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalra és a szervezőkre tartozik – szerk. megj.) Újabb kérdésre azt is közölte: ő maga nem vesz részt a marosvásárhelyi rendezvényen, bizonyára lesznek kollégái, akik ott lesznek. Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök elmondta: találkoztak Izsák Balázs SZNT-elnökkel, egyeztettek a témáról, és arra készülnek, hogy a Hargita és Maros megyei önkormányzati vezetőkkel közös állásfoglalást tesznek közzé. A Háromszék arról is kérdezte az RMDSZ elnökét, hogy mi a helyzet az autonómiatörvénnyel. Kelemen Hunor azt mondta: továbbra is az asztalon van, nem került fiókba, a jogszabály vállalható, hiszen a javaslat erősebbé teheti a magyar közösséget, de az államot is. Arra azonban, hogy mikor terjesztik a parlament elé, nem tudott válaszolni, mint mondta, erről még egyeztetnek az MPP-vel is. Kelemen Hunor szerint azt is el kell mondani, hogy a parlament el fogja utasítani a tervezetet. Felidézte továbbá: amikor a jogszabály kidolgozása folyt, kérdés volt, hogy próbálják-e az autonómiakoncepciót „beférkőztetni” a jelenlegi alkotmányos keretekbe, vagy inkább a „teljes változatot” válasszák, amelynek viszont hátránya, hogy alaptörvény-módosítást előfeltételez. Végül ez utóbbi mellett döntöttek, és a dél-tiroli modellt vették alapul – úgy gondolták, mivel ez jól ismert európai példa, ez lesz a legkevésbé támadható román részről – egészítette ki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök. Szóba került az SZNT által kidolgozott autonómiastatútum is. Kelemen Hunor felidézte: mivel azt már kétszer lesöpörték a parlamentben, nem látja értelmét annak, hogy harmadszorra is próbálkozzanak ugyanazzal. Azt viszont hozzátette: törvényesnek és morálisnak tartja azt az akciót, amely révén polgári kezdeményezés segítségével terjesztenék a parlament elé a statútumot – mint ismert, ezt egy Árus Zsolt vezette gyergyószéki kezdeményező bizottság indította el. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. március 20.Különös érdekképviseletZajlik a belső vita az RMDSZ frakcióiban a jelképhasználatot rendező és a nyelvi jogokat bővítő törvénytervezetről, ez lesz a szakítópróbája annak a parlamenti megállapodásnak, amelyet a magyar szervezet a kormánypártokkal kötött – nyilatkozta a hétvégén Korodi Attila. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt mondta: a dokumentum tartalmát nem szeretné ismertetni addig, amíg ezt a belső vitát le nem folytatják, ugyanis túl fontos kérdésről van szó. És ebben egyet is érthetünk a politikussal: jelképeink szabad használata, nyelvi jogaink tiszteletben tartása valóban nagyon fontos kérdés. Olyannyira az, hogy nem győzünk csodálkozni: mégis miről lehet még mindig vitatkozni „házon belül”?! Miként lehetséges az, hogy a rendszerváltozás után eltelt 27 év kőkemény érdekképviseleti munkája során nem sikerült még kidolgozni ezt a tervezetet? Hogyhogy nem állt már benyújtásra készen a parlament megalakulásával egy időben? Hogy nem holmi általános elvek, de konkrétumok mentén lehessen tárgyalni a választásokon győztes Szociáldemokrata Párttal? Miféle tárgyalási technika az, hogy állandóan mi adunk előbb – parlamenti támogatást például a kormány beiktatásához vagy az éjszakai lopáson ért kabinet megbuktatásának elgáncsolásához –, és csak utána kezdünk el belső vitát folytatni arról, hogy mit is kérjünk pontosan cserébe? Nem kellett volna beterjeszteni azt a bizonyos jogszabályt lehetőleg még az ellenzék bizalmatlansági indítványa előtt, ha már korábban támogatták szavazatukkal a Dragnea–Grindeanu-kormányt? Nem ott kellene már lennie a jogszabály angol nyelvű fordításának minden európai és nyugati nagykövetségen? Hogy most, amikor oly sokan figyelnek Romániára, lehessen felmutatni: lám, nemcsak az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzés megszerzéséért vívott küzdelem, de a nemzeti kisebbségeket ért jogsérelmek miatt is oly ingatag a jogállamiság helyzete az országban? És nemcsak azért felháborító a magyar szervezet tétovázása, időhúzása, mert egyre-másra szalasztunk el kecsegtető tárgyalási alkalmakat, mondunk le önként jónak ígérkező alkupozíciókról, hanem azért is, mert közben azt látjuk: meglehetősen kiforrott, határozott, belső vitákra nem szoruló álláspontja van a szövetségnek az igazságszolgáltatás működését érintő kérdésekben. Hozzászólnak képviselőink a büntető törvénykönyv módosításához, a közkegyelmi jogszabályhoz, sőt, kész tervezetekkel állnak elő ezekben a kérdésekben – persze, ez is fontos, és bizonyos vonatkozásokban akár igazuk is lehet, de mégiscsak meglehetősen különös érdekvédelem az, amely felkészültebbnek bizonyul bonyolult igazságszolgáltatási kérdésekben, mint a magyar közösség céljainak és igényeinek ismeretében. Pedig hagyhatnák az igazságszolgáltatást másra, vannak elegen, akik fenik rá fogukat – nyelvi jogaink bővítése, jelképeink szabad használata viszont aligha szerepel más politikai erő programjában. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. április 12.A német modell és a magyarságRománia még mindig nem jutott el oda, hogy az 1995-ben aláírt Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában foglaltak vállalásait teljesítse – hívta fel a figyelmet Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője, miután az alsóházban tegnap elfogadták azt a törvénytervezetet, amely garantálja a magyar nyelv használatát az egészségügyi és különféle szociális ellátást biztosító intézményekben azokon a településeken, ahol a magyarság számaránya eléri a 20 százalékot vagy az ötezer főt. Huszonkét évet kellett várni tehát, hogy Románia egyik nemzetközi dokumentumban is rögzített vállalását teljesítse, s még mindig nem tudjuk, miként működik majd a gyakorlatban ez az amúgy rendkívül fontos jogszabályi előírás. Fontos megjegyezni, hogy ezúttal nem valamiféle szimbolikus töltetű, történelmi-kulturális vetülettel, dimenzióval is bíró intézkedésről van szó, hanem egy nagyon is gyakorlati, mélységesen emberi dologról: arról, hogy a beteg saját anyanyelvén tudja elpanaszolni baját az őt ellátó orvosnak, egészségügyi-szociális személyzetnek. A legvadabb, legelvakultabb román nacionalisták is nehezen tudnák ebbe belemagyarázni, hogy miként sérülne a román állam tekintélye, nagysága, egysége, területi épsége vagy jövője azzal, ha egy beteg, gondozásra szoruló egyén nagyobb esélyt kap a megfelelő ellátásra, a gyógyulásra azáltal, hogy anyanyelvén kommunikálhat. Mégis: 22 évet kellett várni erre csak a Charta aláírásától – ha az 1989-es változástól számolunk, akkor majdnem 28 esztendőről beszélhetünk. Felmerül hát a kérdés: ha két és fél évtized kellett egy ilyen alapvető, jobb helyeken természetesnek számító intézkedés törvénybe foglalásához, mennyi idő szükségeltetik, hogy a többi jogos elvárásunkat teljesítsék? Hogy mondjuk szabadon használhassuk jelképeinket, hivatalos regionális nyelvvé nyilvánítsák a magyart, horribile dictu: a gyulafehérvári nyilatkozat szellemében autonómiát biztosítsanak számunkra? Mennyire felháborító, mélységesen cinikus mindezek tükrében Klaus Iohannis államelnök legújabb nyilatkozata, melyben újfent azt ecseteli, milyen csodálatos, modellértékű a román állam kisebbségpolitikája! Szinte hihetetlen is, amint Románia elnöke a példás román–német együttélésről zeng ódákat, miközben maga is azon nemzeti kisebbség tagja, amely a nemzeti homogenizációra törekvő román állampolitikai törekvések áldozatává lett, s pár évtized alatt gyakorlatilag eltűnt az országból. Ez tehát a példaértékű modell végeredménye? A kisebbségben élő nemzeti közösségek felszámolása? Ezt a modellt ajánlja mindenki figyelmébe a szász származású román államelnök? És nem dől össze a világ, és nincs, aki tiltakozna, nincs, aki cáfolná szavait... Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. április 28.Tiltott kétnyelvűségA 75 százalékban magyarok lakta Kovászna megyében tiltott a kétnyelvűség – ez derül ki legalábbis abból a prefektusi felszólításból, mely a megyei tanács legutóbbi ülésén merült fel, s amelyben a kormánymegbízott azt kérte az önkormányzattól, kétnyelvű pályázati űrlapok helyett kizárólag román nyelvűeket bocsásson az igénylők rendelkezésére. Ha abból indulunk ki, hogy a prefektus a kormány kinyújtott karja, azt kell mondanunk: Románia kormányának legfőbb tennivalói közé tartozik, hogy minden eszközzel üldözze a magyar szót. Azon pályázati űrlapokról is, amelyeket a civil szervezetek, sportklubok, egyházat töltenek ki, igen gyakran magukra vállalva azokat a feladatokat, amelyek ellátására az állam egyszerűen képtelen. Sebastian Cucu Kovászna megyei prefektus legújabb akciója – mely során a megyei önkormányzat által meghirdetett pályázatok űrlapjairól kíméletlenül száműzte a magyar nyelvet – egyszerre abszurd, felháborító, cinikus. És sajnos, tipikus: tökéletesen illeszkedik a prefektúra korábbi akcióinak sorába, amelyek mind-mind a magyar nyelv használatának visszaszorítását, közösségi jelképeink tiltását célozták, folyamatosan azt érzékeltetve, továbbra is másodrangú polgárokként kezel bennünket a román állam, továbbra sem bíznak bennünk, megfélemlítenének, elhallgattatnának. Nincs tehát új a nap alatt, mondhatnánk, egy értelmetlen és értelmezhetetlen hadjárat újabb epizódjához értünk. Mégis, újra fel kell emelnünk szavunkat, jeleznünk kell a hatalmi önkény eme újabb megnyilvánulását, tiltakoznunk kell, világgá kell kürtölnünk az újabb jogsérelmet. És nem azért, mert nem tudnánk azokat a fránya űrlapokat románul is kitölteni, nem azért, mert életbevágóan fontos kérdésről van szó, amelynek rendezése nélkül nem tudunk normális életet élni – hanem elsősorban azért, mert mindez jár nekünk, nem vagyunk alsóbbrendűek a románoknál, teljes életet szeretnénk élni. És mert nyilvánvaló: a román államhatalom éppen arra játszik, hogy előbb-utóbb úgyis megunjuk. Ha pedig megunjuk, ha belefáradunk a mindennapossá váló tiltakozásba, ha elveszítjük a reményt, hogy lehetne ezt másként is, ha túllépünk a történteken, úgymond fontosabb dolgokra összpontosítva, ha elfelejtjük számon kérni azokat a – elsősorban anyanyelvhasználati vonatkozású – jogokat, amelyeket nagy nehezen sikerült kicsikarnunk, és amelyeket Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmények, érvényes román törvények szavatolnak, nos, akkor alighanem búcsút is inthetünk azoknak. És akkor Sebastian Cucu győz, és győznek az asszimilációra törekvők, a megélhetési románok, az etnikai feszültségek szításában érdekelt sötét erők – és veszítünk mindannyian, akik a normalitásban, a kiegyensúlyozott magyar–román viszonyban, a közös munkában hiszünk. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 8.Gyűlöletkeltők fórumaNormális körülmények között kár is lenne vesztegetni rájuk a szót. Pár tucatnál aligha több megélhetési román, volt vagy inkább ma is aktív szekusok, hivatásos gyűlöletkeltők, akiket olyan jól ismerünk, hogy előre tudjuk, mi lesz a reakciójuk, ha a magyarokkal szemben amúgy is ellenséges romániai közhangulatban és a meglehetősen kedvezőtlen politikai körülmények dacára is sikerül bár egy lépést tenni a normalitás irányába – a kórházi anyanyelvhasználatot biztosító törvényt ugyanis leginkább ennek tekinthetjük. Nem valamiféle kegyről van tehát szó, amelyet úri nagylelkűségében biztosít a többségi nemzet a magyar anyanyelvűek számára, hanem egy olyan természetesnek számító helyzetről, amely során az ellátásra szoruló beteg anyanyelvén panaszolhatja el bajait az őt kezelő orvosnak. Hogy aztán a lehető legpontosabb diagnózist felállítva a létező legjobb kezelésben részesítsék – esetenként akár életét is megmentsék. Éppen ezért, bármennyire jól ismerjük is a Kovászna, Maros és Hargita Megyei Románok Civil Fórumát, bármily jól tudjuk: számukra a túlélés egyetlen esélyét jelenti a nacionalizmus, ezen jogszabály ellen agitálni túlmutat a már megszokott nemzetféltő retorikán, alig leplezett magyarellenességükön: velejéig romlott figurákra valló, aljas, embertelen fogás, mert a legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog korlátozásáról van szó. Vagy talán az sem jelent számukra lelkiismereti kérdést, hogy adott helyzetben a beteg életébe kerülhet, ha nyelvi korlátozások miatt nem tudja pontosan elmagyarázni tüneteit? Az önmagát civil szervezetnek nevező soviniszták gyülekezete olyan határt lépett át az említett törvény elleni tiltakozásával, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni. Minden lehetséges hazai, de főként nemzetközi fórumon el kell mondanunk: íme, az oly sokat dicsért romániai demokráciában, ahol a kisebbségi kérdést példaértékűen megoldották, a magyarellenesség olyan csúcsokat döntöget, hogy attól sem riadnak vissza, ha emberi életeket veszélyeztet. De nem csak – vagy nem is elsősorban – a mi felelősségünk ez. A fórum legutóbbi, gusztustalan és felháborító megnyilvánulása ellen fel kellene lépnie végre minden felelős román politikai vagy „igazi” civil szervezetnek, az ortodox egyház vezetőinek, a választott önkormányzati képviselőknek is – hacsak nem akarnak maguk is részeseivé válni annak a gyalázatnak, amelyet ez a pár tucat hivatásos gyűlöletkeltő elkövet. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 19.HiányzókNincs, kivel. Nincs, ki érdeklődne gondjaink-bajaink, vagy éppen véleményünk-elképzeléseink, netán terveink-álmaink felől. Nincs, ki nyitottsággal közelítene felénk, nincs, kivel párbeszédet lehetne folytatni, a romániai politikai osztály egésze, a román államhatalom minden ága elzárkózik, minden helyi és központi hatóság, állami intézmény fenyegetést, nemzetbiztonsági kockázatot lát bennünk, magyarokban. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) Kolozsváron zajló kongresszusának tegnapi megnyitójáról látványosan távol maradt minden fontos román intézmény képviselője. Emil Boc polgármester arra sem vette a fáradságot, hogy házigazdaként köszöntse az Európa minden szegletéből összesereglett vendégeket, de sem üzenetet, sem képviselőt nem küldött a tanácskozásra sem az államelnöki hivatal, sem a bukaresti kormány, a külügyminisztérium. Mi több, a bukaresti diplomácia a háttérben minden eszközt bevetett az összejövetel sikerességének akadályoztatására, jelentőségének csökkentésére, a nyomásgyakorlástól sem riadtak vissza, azt próbálva elérni, nehogy bárki is a hatóságok hivatalos álláspontjától eltérő véleményt fogalmazzon meg Románia kisebbségpolitikájáról. Persze, váratlanul éppen nem érhet Bukarest magatartása: már régóta tudjuk, hogy a magyarokkal szembeni bánásmód tekintetében az égadta világon semmiféle különbség nincs politikai jobb- és baloldal, magukat Európa-barátnak nevező reformerek vagy nyílt nacionalisták között, az asszimilációra törekvő román nemzetpolitika alaptézisében egyetértenek a különféle szekértáborok, esküdt politikai ellenségek, mi több, alkalomadtán versengnek nacionalizmusban, magyarellenességben. A FUEN tegnapi nyitányának egyik legfontosabb üzenete éppen ezért a hiányzók névsora: annyira példaértékű a román kisebbségpolitika, amilyen számban képviseltették magukat az európai őshonos nemzeti kisebbségek fórumán a román hivatalosságok. Hogy a rendezvény ilyen ocsmány eszközökkel történő szabotálása végül is jó vagy rossz húzás volt-e Bukarest részéről, az a későbbiekben válik majd el. A kongresszus egyik fő témája ugyanis az az európai polgári kezdeményezéshez szükséges aláírásgyűjtés, amely rá akarja venni az Európai Uniót, hogy foglalkozzon végre a kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek jogvédelmével is. Ha ezt sikerre viszik, és a kérdés legalább napirendre kerül az Európai Unió vezető testületeiben, Bukarestnek jóval nehezebb lesz telekürtölnie, telehazudnia a világot „modellértékű” kisebbségpolitikájával, mindez pedig talán stratégiaváltásra kényszeríti a mindenkori román hatalmat. A hiányzók névsora láttán eléggé világosan látszik ugyanis, hogy jogaink védelmében inkább számíthatunk nemzetközi nyomásgyakorlásra, mintsem partneri viszonyulásra a román többség részéről. Még akkor is, ha egyelőre az Európai Unió is közömbösnek mutatkozik az őshonos európai kisebbségek gondjai iránt. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. június 15.Válságból válságbaÉrtelmetlen és érthetetlen, önkényes, felelőtlen, pártjára és országra is káros offenzívát indított az elmúlt napokban Liviu Dragnea a maga által kinevezett kormányfő ellen, és tegnap este úgy tűnt, sikerrel is járt a teleormani báró ördögi terve: Sorin Grindeanu hiába küzdött, jóformán egyedül maradt. Előbb Călin Popescu Tăriceanu jelentette be, hogy megvonják tőle a politikai támogatást, miközben kollégái a szociáldemokraták maratonira nyúló elnökségi ülésén pecsételték meg sorsát. Értelmetlen Dragnea eljárása, mert nem jár sem politikai, sem egyéb haszonnal. Politikai haszonnal azért nem, mert a szociáldemokraták egyszerűen röhejessé váltak a maguk állította kormány megdöntésével, ráadásul a pártelnöknek sikerült minden eddiginél erősebben kiéleznie a belső feszültségeket, amelyek akár szakadáshoz is vezethetnek. Azért is értelmetlen a választási csalásért jogerősen elítélt szocialista pártelnök önös érdekektől vezérelt leszámolása, mert végső célját így sem éri el: álma, hogy miniszterelnökként vezesse az országot, a törvény előírásai miatt nem valósulhat meg, elképzelése pedig, hogy a háttérből mindent irányítson, azért sem válhat valóra, mert a román politikai életben a lojalitás ismeretlen fogalom. Érthetetlennek azért nevezhető Dragnea döntése, mert eddig a politikus ravaszabbnak, dörzsöltebbnek tűnt, semhogy egy ilyen kamikazeakcióval veszélyeztesse saját pozícióját és pártja megítélését. Önkényes az eljárás, mert nem a párt derékhada, a területi vezetők kezdeményezték azt, hanem az elnök és szűk köre. Ráadásul az akcióért drága árat kell fizetnie Dragneának: a belső nézeteltérések kiélezése, a választóknak az alakulatba vetett bizalmának megrendülése semmiképpen sem használ az amúgy igen kényelmes helyzetben lévő, ellenzéke által nem szorongatott, jelentős támogatottsággal bíró pártnak. Bennünket azonban elsősorban a legújabb kormány- vagy politikai válságnak az országra, a hétköznapjainkra gyakorolt hatása érdekel, és e tekintetben mutatkozik meg leginkább, mennyire káros ez az ócska politikai játszma, mily hatalmas felelőtlenségről tesz tanúbizonyságot a teleormani báró és bandája. Mert bár rövid ideig a meglóduló fogyasztás, a kedvező európai konjunktúra hajtja még a gazdaságot, a viharfelhők gyülekeznek már az ország fölött. Az egységes bérezési törvény előírásai a gyakorlatban aligha megvalósíthatók, a jogszabály alkalmazását máris halasztani kellett, a féktelen ígéretek hatására felsrófolt elvárások miatt a társadalmi feszültség fokozódik, egyre több szakmai csoport fenyeget sztrájkkal, tüntetésekkel, az állami beruházásokat leállították, infrastruktúra-fejlesztésre se pénz, se szándék, se hozzáértés, az uniós pénzek lehívásában hatalmas a késés. Se vízió, se felelősség, csak egy megvalósíthatatlan kormányprogram, kormány nélküli kormányfő s egy választási csalásért elítélt imposztor kétségbeesett próbálkozása, hogy teljhatalomra tegyen szert. Semmi új, csak egy válságból válságba bukdácsoló ország szomorú, lehangoló, elkeserítő mindennapjai. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. június 27.Kinek jó Tudose jelölése?Nehéz értelmezni a Szociáldemokrata Párt tegnapi döntését, amely nyomán Mihai Tudosét javasolták a miniszterelnöki tisztségbe. Azért nehéz, mert a Grindeanu-kormány volt gazdasági minisztere nemhogy a Klaus Iohannis államfő által támasztott feddhetetlenségi követelményeknek nem felel meg, de még Liviu Dragnea pár nappal korábbi elvárásainak sem. A Ponta- és a Grindeanu-kormányban is gazdasági miniszterként dolgozó Tudose teljesítménye felejthetőnek nevezhető, különösebb megvalósítás nem fűződik a nevéhez – igaz, családja szépen gyarapodott, felesége milliós üzleteket kötött az állammal mandátuma idején. De ez még mindig a kisebbik baj: a szociáldemokrata politikus neve ugyanis azzal vált széles körben ismertté, hogy Victor Pontához hasonlóan plágiumbotrányba keveredett. Nem is akármilyenbe: doktori disszertációjának szakmai vezetője ugyanis az ugyancsak plagizálással vádolt Gabriel Oprea tábornok volt. Mielőtt az ügy odáig fajult volna, hogy megfosztják doktori címétől, Tudose maga kérvényezte a tudományos cím visszavonását. S jóllehet, ezzel a botrány továbbterjedésének sikerült elejét vennie – az igencsak kínos epizód rávilágít arra: feddhetetlennek semmiképpen sem nevezhető a szociáldemokraták kormányfőjelöltje. Liviu Dragnea azonban nem csak emiatt volt zavarban tegnap, amikor az újságírókat tájékoztatta pártja döntéséről. Hosszan kellett magyarázkodnia azért is, mert a mostani miniszterelnök-jelölt alig pár nappal korábban „megbukott”: a Grindeanu-kabinet miniszterei tevékenységének párton belül történt értékelése során Tudose is azok közé tartozott, akik leszerepeltek, a kormányprogramban foglalt intézkedések közül jóformán egyet sem tudott teljesíteni. Dragnea ezt nemes egyszerűséggel a korábban ugyancsak maga által kinevezett Sorin Grindeanu nyakába varrta, tény viszont, hogy a Szociáldemokrata Párt vezető testületében sem aratott egyöntetű sikert Tudose jelölése. Talán azért sem, mert sajtóinformációk szerint az alakulaton belül sokan azt gyanítják: a miniszterelnök-jelölt túlságosan szoros kapcsolatban áll a Román Hírszerző Szolgálattal – éppen azokkal a szervekkel, amelyeket oly sokat ostorozott az elmúlt napokban a szociáldemokrata pártvezér, egyebek mellett azt is sejtetve, hogy Grindeanu a titkosszolgálatok embere volt. Nem is tűnik alaptalannak egyes szociáldemokrata vezetők félelme, ha Tudose életrajzát böngésszük: 2006-ban elvégezte a Román Hírszerző Szolgálaton belül működő Országos Felsőfokú Biztonsági Kollégium nemzetbiztonsággal kapcsolatos egyetem utáni képzését, 2013-ban pedig a titkosszolgálathoz tartozó Országos Hírszerzési Akadémia tanára lett. Nehéz tehát megválaszolni a kérdést, hogy mindezek alapján kinek jó Mihai Tudose jelölése, amit végül Klaus Iohannis is elfogadott. Mert nagyon úgy tűnik, sem a szociáldemokratáknak, sem az országnak… Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 3.Nagy román unortodoxiaHat-hét évvel ezelőtt, amikor a gazdasági válság Európa-szerte pusztított, eladósodásról, jövedelmek visszaeséséről, megszorító intézkedésekről, munkahelyek megszűnéséről, elszegényedésről érkeztek hírek, Magyarország pedig Görögországhoz hasonlóan államcsőd közeli helyzetbe jutott, akkor ismerkedtünk ezzel a kifejezéssel: unortodox. A 2010-es választásokon kiütéses győzelmet arató Fidesz–KDNP-kormány saját gazdaságpolitikáját illette e jelzővel, mely olyan intézkedéseket takart, amelyek nem voltak megszokottak Európában, mi több, hatalmas ellenkezést váltottak ki azokból a körökből, amelyeket a méltányos közteherviselés jegyében Budapest „bevont” a pénzügyi krízis okozta károk enyhítésébe. És miközben Európa nagy részén, köztük Romániában, a Nemzetközi Valutaalap parancsára példátlan megszorításokkal – fizetések, szociális járandóságok levonásával, áfaemeléssel stb. – próbálták helyreállítani a költségvetési egyensúlyt, Magyarországon „hazaküldték” az IMF-et, és egyebek mellett a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások államosításával, a krízis közepette a tőkét és profitot kivonó, banki, energetikai, közműipari ágazatokban tevékenykedő mamutcégek megadóztatásával kezelték a helyzetet. Sikeresen: Magyarország gazdasága egyenletes fejlődésnek indult, az államadósság csökken, a költségvetési egyensúly pedig egy percig sincs veszélyben. De miért érdemes felidéznünk ezt a hat-hét évvel korábban indult történetet? Leginkább azért, mert a Liviu Dragneáék által az éj leple alatt újraírt kormányprogramban több olyan elemmel találkozhatunk, mely első ránézésre a magyar unortodoxiára emlékeztethet: itt is felmerült a magánnyugdíjpénztárak államosítása – noha látszólag visszakoztak –, továbbá Romániában is a nagy multik megadóztatásának szükségességével indokolják a tervezett átalakítást. Felületes ismeretek birtokában adná is magát a következtetés: sikerre vezethet a román unortodoxia is, előlegezzük meg a bizalmat a kormánynak, amíg majd megteremti nekünk a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Csakhogy meglehetősen torz e párhuzam, a két út között ugyanis sokkal több és sokkal jelentősebbek a különbségek, mint a hasonlóságok. És itt nemcsak arra gondolunk, hogy Orbán Viktorral szemben Liviu Dragnea a legnagyobb jóindulattal is csak egy sunyi kis teleormani ügyeskedőnek nevezhető, nem pedig vízióval rendelkező államférfinak. Gazdaságpolitikai szempontból ennél fontosabb eltérés, hogy a magyar unortodoxiát válságkezelési célból vezették be azért, hogy a pénzügyi krízis számláját ne csak a lakosságnak kelljen fizetnie, míg Romániában a Tudose-kormány akkor áll elő egy mélységesen vállalkozó-ellenes, neokommunista programmal, amikor éppen úgymond dübörög a gazdaság. Ha pedig az Orbán-kormány válságkezelésének célja és eredménye a társadalmi feszültségek csökkentése volt, a Tudose-kormány programja inkább alkalmas ezek szítására, a magán- és állami szféra, a különféle szociális rétegek egymásnak uszítására. Félő ezért, hogy a nagy román unortodoxia nem kezelője, hanem előidézője lesz egy újabb mély gazdasági és társadalmi válságnak. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 10.Helyünk a Kárpát-medencébenSzabadegyetemek idejét éljük, nemsokára ismét Tusványos lesz a Kárpát-medencei magyarság szellemi-politikai középpontja, múlt héten Kárpátalján, hétvégén pedig Felvidéken zajlott hasonló rendezvény. A Martosi Szabadegyetemen – akárcsak Tusnádfürdőn szokás – nemzetpolitikai kerekasztalt is rendeztek, amely egyfajta seregszemléje a Kárpát-medence különböző országaiban élő magyarságnak. Érdemes ezért Felvidék irányába vetnünk tekintetünket: a nemzeti összetartozás, a térség más államaiban élő magyar közösség iránti szolidaritás belső, morális parancsa ez elsősorban, de a romániai magyarság helyzetének mélyebb megértésében, a közösségünk előtt álló kihívások és lehetőségek pontosabb számbavételében is segít, ha regionális kitekintésben gondolkodunk. A külhoni magyar vezetők beszámolója alapján úgy tűnik, a legjobb helyzetben a vajdasági közösség leledzik: Pásztor István VMSZ-elnök szerint a szerbiai magyarságot meg is becsülik az országban, autonómiája van, a szervezet kormánytényező, intézményrendszere erősödik. Az országban dúló háború miatt a kárpátaljai magyarság sorsa a legmostohább: a gazdasági-szociális nehézségek mellett a magyarellenes megnyilvánulások is felerősödtek Ukrajnában, az állami hatóságok nem sietnek ezek elítélésével. Mi több, a kisebbségben élő nemzeti közösség jogainak bővítése helyett azok csorbítása zajlik, a kijevi parlamentben hamarosan szavazásra kerülő új tanügyi törvény például már nem szavatolja a nemzetiségek jogát az anyanyelvű oktatáshoz – mutatott rá Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke. Valahol e két véglet között keresi helyét a felvidéki, illetve az erdélyi magyarság: a két közösség helyzete sok tekintetben hasonló egyebek mellett a mindenkori szlovák, illetve román kormányok asszimilációs, homogenizációs törekvései miatt. Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke például arról beszélt most, hogy Szlovákiában az elmúlt évtizedekben a magyarok lakta régiók tudatos elszegényítése zajlott – nekünk, Székelyföldön élőknek aligha kell hosszan fejtegetni, milyen eszközökkel lehet egy régiót hátrányba taszítani központosítással, infrastruktúrájának elsorvasztásával stb. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök pedig arra hívta fel a figyelmet: Romániában nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek a magyarságra, ami bizalomhiányról tanúskodik a többségi nemzet részéről – ennek következményeit naponta tapasztaljuk. A Kárpát-medence különböző országaiban élő magyarság helyzetében tehát igen sok a közös elem, a számos negatívum mellett azonban pozitívumot is találunk: a külhoni magyar vezetők mindenike méltatta Magyarország támogatását a magyar közösségek identitásának megőrzésében, gazdasági megerősítésében. És nemcsak azért fontos ez, mert nem volt mindig így, hanem azért is, mert az anyaország támogatása lehet az egyik alappillére a külhoni magyar közösségek szülőföldön való megerősödésének. :Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 12.Isten hozta, elnök úrKét és fél évvel az elnökválasztást követően Klaus Iohannis Székelyföldre látogat. Pontosabban – az elnöki hivatal szóvivőjének hivatalos közlése szerint – Kovászna és Hargita megyébe. Aztán még sebtében, napnyugta előtt tovanyargal a szomszédos Vrancea megyei mărăști-i mauzóleumba, ahol az első világháború egyik legnagyobb romániai ütközetének centenáriumi megemlékezésén vesz részt, hogy tisztelegjen a harcokban elesett román katonák emléke előtt. És – fűzzük hozzá mi –, hogy elejét vegye az esetleges vádaknak, melyek a nagyrománok oldaláról érhetnék, és újfent bizonyítsa, szász származása, székelyföldi látogatása ellenére is igaz román hazafi ő. Olyannyira az, hogy magyar ügyekben eddig kifejezetten ellenséges viszonyulást tapasztaltunk az elnök részéről. Ő volt az, aki Tőkés Lászlótól megvonta a Románia Csillaga kitüntetést, amelyet a temesvári forradalomban játszott szerepéért kapott, és ugyancsak Klaus Iohannis az, aki megszakította azt a hagyományt, hogy március 15-én az államelnök köszöntse az országban élő magyarokat. Annak ellenére, hogy a 2014-es elnökválasztás második, döntő fordulójában Iohannis Hargita és Kovászna megyében aratta a legnagyobb arányú győzelmet – 80 százalékot megközelítő eredménnyel! –, ez idáig soha nem vette a fáradságot, hogy bármiféle gesztust tegyen a Székelyföldön élők irányába. S miközben a Romániában meglehetősen sajátosan értelmezett jogállamiság ádáz védelmezőjeként nem habozott síkraszállni a szociáldemokrata kormány gaztettei, az igazságszolgáltatás fölötti uralom megszerzését célzó próbálkozásai ellen, az elnök látványosan hallgatott, amikor a magyar közösség jogai sérültek, köztük olyan alapjogok, mint a gyülekezési, illetve a szabad véleménynyilvánítási jog, amikor például Marosvásárhelyen megtiltották a székely szabadság napjára tervezett felvonulást. És – noha törvény kötelezné rá – Klaus Iohannis azt is elmulasztotta, hogy – miként tette azt eddig több kormányfő – bár néhány mondatban válaszoljon a Székely Nemzeti Tanács által küldött levelekre, petíciókra, beadványokra, amelyek a magyar közösség jogfosztását és autonómia iránti igényét mutatták be. Amikor pedig mégis kiejtette e szót, hogy autonómia – legutóbb berlini látogatása során –, olyan körülmények között tette, amikor az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti tárgyalások nyomán régóta nem tapasztalt magyarellenes hisztéria tombolt az országban. És ahelyett, hogy elnöki tisztségéhez méltó módon mértékletességre intette volna a hangadókat, Klaus Iohannis inkább olajat öntött a tűzre, és a sajtó nyilvánossága előtt „óva intette” a szociáldemokratákat, nehogy bármiféle „etnikai autonómiáról” tárgyaljanak. És ez még nem minden, hiszen ezeknél is sokkal kártékonyabb számunkra az a szemenszedett hazugság, amellyel Iohannis teleszórja a világot, éspedig hogy Romániában példaértékűen megoldották a nemzeti kisebbségek helyzetét. Lenne tehát, miről beszélgetniük a székelyföldi elöljáróknak Klaus Iohannisszal. Csak ne kéne annyira sietni a mărăști-i megemlékezésre... Farcádi Botond / Háromszék; Erdély.ma 2017. július 18.Kulcsár-Terza József: Idén be kell nyújtani az autonómiatörvénytMár a nyári szünet előtt a parlament elé kellett volna terjeszteni az autonómiatörvényt, de idén mindenképpen meg kell tenni ezt, ha más út nincs, egyedül nyújtja be a tervezetet – szögezte le Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő. Az RMDSZ listáján képviselői mandátumot nyert MPP-s politikus pontosította a Sepsiszéki Székely Tanács tisztújító gyűlése kapcsán kiadott közleményben foglaltakat is: az összejövetelen maga is részt vett, elmondta véleményét, de kérdőre nem vonták, határidőt pedig nem szabtak neki sem most, sem korábban a statútum benyújtására. A széki tisztújító gyűlésen elmondott véleményét különben fenntartja: időszerű az autonómiatörvény parlament elé terjesztése, sőt, még a nyári szünidő előtt meg kellett volna tenni azt, a pillanat alkalmas volt, veszíteni valója pedig nem volt az RMDSZ-nek. Minket, magyarokat gyaláztak akkor, s hatalmas cirkusz lett, pedig csak keveset kértünk – idézte fel a kormányválság utáni, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti politikai tárgyalások kapcsán gerjesztett magyarellenes hisztériát –, be kellett volna mutatni valós igényünket, lássák azt is – érvelt. Mint mondta, az RMDSZ-frakcióban több alkalommal is felmerült az autonómiatörvény benyújtása, ő azon dolgozik, hogy idén terjesszék a parlament elé. Ha más út nincs, egyedül teszi majd ezt, bár annak nem lesz olyan erős üzenete a román hatalom felé, mint ha az RMDSZ-frakció minden tagja aláírná. Annak kapcsán, hogy jelenleg két autonómiatörvény is van – a Székely Nemzeti Tanács statútuma, illetve az RMDSZ által kidolgozott jogszabálytervezet –, Kulcsár azt mondta: ideális az lenne, ha az RMDSZ és az SZNT konszenzusra jutna, ő arra törekszik, hogy a feleket rávegye a megegyezésre. Nem az SZNT-ről, az MPP-ről, az RMDSZ-ről vagy az EMNP-ről van szó, hanem Székelyföldről, a statútum nem valamely párté vagy szervezeté, hanem Székelyföldé – hangoztatta a képviselő. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 22.Lesz-e munkamegosztás az erdélyi magyar pártok között? (Toró–Porcsalmi vita Tusványoson)Van helye a párbeszédnek az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ között, és fontos, hogy valamiféle munkamegosztás, illetve akcióegység alakuljon ki a fontos ügyekben, de nem lehet visszahozni azt a szervezeti egységet, amely a kilencvenes években volt – ez volt az egyik legfontosabb következtetése annak a vitának, melyet tegnap Tusványoson folytatott Toró T. Tibor és Porcsalmi Bálint, az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ ügyvezető elnöke. Ez volt az első alkalom, hogy nyilvános vitát folytattak a két politikai alakulat vezetői, az eszmecsere pedig igazi „tusványosi” eseménynek bizonyult: noha volt egymásnak feszülés, adok-kapok, a beszélgetés mindvégig civilizált, kulturált hangvételben folyt, a nézetkülönbségeken túl pedig több kérdésben is közös álláspontra helyezkedtek. A vita egyik konkrét hozadéka az is, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt és európai pártcsaládja, az Európai Szabad Szövetség (EFA) támogatja a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés nemrég indult aláírásgyűjtési kampányát – mint ismert, a kezdeményezés célja, hogy rávegye az Európai Uniót, hogy a tagállamokra kötelező érvényű kisebbségvédelmi szabályozást vezessen be. A két politikust három újságíró: Kozán István, Cseke Péter Tamás és Makkay József faggatta, így több téma felmerült, de egymás szavaira is reagáltak. Az első kérdések egyike azt firtatta, minek köszönhető a masszív RMDSZ-es részvétel az idei Tusványoson: Toró T. Tibor azt hangsúlyozta, hogy a tábor mindig is nyitott volt, és küldtek meghívót az RMDSZ vezetőinek, csak nem mindig éltek vele. Porcsalmi Bálint úgy látja, az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatának rendeződése is hozzájárult az erőteljesebb részvételhez, de a beszélgetések témái között is vannak olyanok, amelyekben megkerülhetetlen a szövetség. Lehet-e ez egy intézményes párbeszéd kezdete a két párt között? – szinte adta magát a következő kérdés. Toró T. Tibor szerint nem lehet vissza¬hozni azt a szervezeti egységet, amely régen jellemezte az erdélyi magyar közéletet, de valamiféle akcióegység kialakítására, munkamegosztásra törekedni kell – példaként Klaus Iohannis székelyföldi látogatását említette, utalva Szilágyi Zsolt EMNP-elnök nyílt levelére és a térség elöljárói által felvetett problémákra, amelyek kiegészítették, erősítették egymást. Porcsalmi Bálint is úgy látja, nem érdemes azon siránkozni, hogy visszahozzák azt, ami volt, inkább pontszerű megállapodásokat lehetne kötni, megosztani a munkát – példaként a Minority Safepack kisebbségvédelmi kezdeményezést említette, kérve is a Néppárt segítségét az aláírásgyűjtésben. Toró T. Tibor azonnal reagált, amint azt korábban is hangoztatta, valamiféleképpen Tusványos szellemi termékének tekinti azt, hiszen e szabadegyetemen már akkor beszéltek róla, mikor felmerült az európai polgári kezdeményezés lehetősége, így természetes, hogy az ügy mellé állnak, már európai pártcsaládjuk, az EFA támogatását is megnyerték. A párbeszéd intézményesítésének kérdésében viszont eltérőek az álláspontok. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum sorsát felvető kérdésre Porcsalmi Bálint azt hangoztatta: kell ugyan beszélgetni, de tisztázni kell, mi a cél, melyek a jogosítványai egy ilyen kerekasztalnak, és túl is kell lépni az egyeztetéseken, a közös munka legyen az első helyen. Toró T. Tibor viszont az intézményesített párbeszéd fontosságát hangsúlyozta annak érdekében, hogy a kétpólusúvá vált erdélyi magyar közéletben – fontos ügyekben ne húzzák két irányba a szekeret, mint történik például az autonómia ügyé¬ben, hogy a meglévő statútum mellé készült még egy autonómiatörvény. Az akcióegység lenne a közös nevező, ahhoz azonban valamiféle kiegyezés kellene, de annak meg előfeltétele az is, hogy partnerként viszonyuljanak egymáshoz, és a néppártosok kerüljék az RMDSZ-t megbélyegző nyilatkozatokat – labancok, Bukarestben jól érzik magukat stb. – replikázott Porcsalmi. Kisebb adok-kapok alakult ki arra a kérdésre is, amely arra irányult, hogy milyen Erdély-képet képzelnek el. Toró T. Tibor a Néppárt történelmi régiókon alapuló föderatív államberendezkedést szolgáló, kampányban is tematizált programját említette, és úgy vélte, az RMDSZ esetében a szlogen nem találkozik a tettekkel. Porcsalmi azzal érvelt, hogy programjuk konkrét intézkedéseket tartalmaz, amelyek Erdély fellendítését célozzák, és a románság megszólításának fontosságára hívta fel a figyelmet, emlékeztetve: a legutóbbi magyarellenes hisztéria éppen erdélyi román képviselőktől indult. Toró azzal válaszolt, hogy nem a központosító román pártokkal kell keresni a szövetséget, amelyek Bukarest érdekeit követik, hanem az erdélyi román regionalisták körében kell partnerekre lelni – azt azonban maga is elismerte, hogy ők egyelőre kevesen vannak. Porcsalmi Bálint viszont utópiának nevezte, hogy valaha is létrejöhet egy erdélyi román regionális párt, amellyel szövetkezni lehetne. Egyetértett viszont a két politikus abban, hogy a 2018-as év – amikor Romániában nagyszabású állami centenáriumi ünnepségek zajlanak majd – új kihívásokat jelent az erdélyi magyar közösség számára, amelyre a politikumnak fel kell készülnie. Porcsalmi Bálint úgy látja, mivel nincs egy komoly országprojekt, ami uralhatná a centenáriumot, az űrt hazafias szólamokkal, esetleg magyarellenes retorikával töltik majd ki. Jövőre Magyarországon választásokat rendeznek, és kialakulhat egy olyan kommunikációs spirál, amelynek mi ihatjuk meg a levét. Ezt kellene valamiképpen megelőzni, ellensúlyozni ezt a kampányt, illetve az alternatív médianyilvánosságot kihasználva – nem muszáj feltétlenül a Realitatea hírtelevízió kivégzőosztaga előtt bizonygatnunk igazunkat – a románok felé is eljuttatni a magyarság üzeneteit. Toró T. Tibor is hasonlóan látja a kérdést, javasolta, hogy a magyar pártok, a szellemi elit és a magyarországi együtt gondolkodjanak, és közös stratégiát találjanak ki arra összpontosítva, hogy az évforduló nemcsak veszélyforrás lehet, hanem esély is: új kezdet, kitörési lehetőség – a nagy nyomás ugyanis az ellenállást, az összefogást is erősítheti. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 24.Jobb híjánAz tudja igazán értékelni azt a nemzetpolitikai összejövetelt, kitekintést, Kárpát-medencei összmagyar tanácskozást, Magyarországnak a világban kijelölt helyét felmutató miniszterelnöki beszámolót, amit Tusványos nyújt, aki például a romániai közélet zűrzavaros vizeiben próbálja kiismerni magát. Ne adj’ isten, kiszámítható, élhető, jövőt akar teremteni ott, ahol parlamentbe jutott bűnözők az éjszaka leple alatt hozott sürgősségi rendeletekkel akarják menteni a maguk irháját. És ahol a másik, a „jó” oldal sem jobb, hisz a korrupció elleni harc leple alatt igen gyakran alapvető emberi jogokat sértenek, s „egy kalap alatt” rendezik a magyarkérdést, meghurcolva azokat a vezetőket, akik túl hangosan követelnek jogokat, vagy éppen leállítva a törvénytelenül elorzott ingatlanok visszaszolgáltatását. Minden bizonnyal azoknak is fontos a tusványosi tanácskozás, a budapesti kormánynak a külhoni magyarság melletti kiállása, kézzelfogható segítsége, akik például Kárpátalján élnek. És úgy próbálnak élhető jövőt teremteni maguknak, hogy közben az országban háború dúl, az ukrán nacionalizmus erősödik, Oroszország szemlátomást a káosz fenntartásában érdekelt, az oly sokat ajnározott Európa ez ügyben is gyenge, tehetetlen, a gazdaság romokban, az életszínvonal drasztikusan romlik, a kivándorlás mind nagyobb méreteket ölt. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetőjének beszámolója évről évre egyre megrendítőbb – valahogy mégsem éri el a jogsértéseket oly árgus szemekkel figyelő jogvédőket vagy a magukat demokratikusnak nevező magyarországi ellenzéki pártokat. Eléri viszont őket, és a médiának a fontosabb üzenetek elkendőzésében érdekelt, botrányra éhes része segítségével rákattannak egy – noha provokatív vagy egyszerűen csak felelőtlen megnyilvánulásra adott, de valóban igen sajnálatos, az erőszakos jelleg miatt a leghatározottabban elítélendő – incidensre, amely egy több ezer ember részvételével zajló tömegrendezvényen mégiscsak elszigetelt esetnek nevezhető. Túldimenzionálják azt, belemagyaráznak minden ősi és modern bűnt, általánosítanak, kollektíven bélyegzik meg a rendezvényen részt vevőket – minden mindegy, csak Orbán pusztuljon alapon. Az ellenzéki pártok pedig szajkózzák ugyanazokat az üres szlogeneket, hogy kivezetné Orbán Viktor az országot az EU-ból, hogy a következő évi választások tétje Európa vagy Magyarország. Sehol valamiféle vízió, hogy mégis milyen ma az a bizonyos Európa, hol lenne a helyünk a világban zajló átalakulások közepette. Sehol egy konkrét javaslat, miként is lehetne jobbá, erősebbé tenni az államot, sehol egy utalás az ország határain kívül élő magyarokra. Mi több, miközben az Afrikából, Közel-Keletről érkező bevándorlókat tárt karokkal fogadják, a háború sújtotta szomszédos országból menekülőkről egy szó sem esik. De jó is lenne értelmes vitát folytatni – téma van elég, csak lenne kivel. Majd magunk között, jobb híján? Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 25.KapkodásEgyre nyilvánvalóbb, hogy nincs költségvetési fedezet arra az osztogatásra – bér- és nyugdíjemelésre, különféle jóléti intézkedésekre –, amelyre a szociáldemokrata kormány vállalkozott. Nem csak abból látszik ez, hogy az Eurostat nemrég közölte: az első fél évben az államháztartási hiány elérte a nemzeti össztermék 3,2 százalékát, meghaladva ezzel a megengedett 3 százalékot olyan körülmények között is, hogy az állami beruházásokat gyakorlatilag leállították. Ennél az adatnál is látványosabb az a kapkodás, amely eluralkodott a szociáldemokraták berkeiben, az a sietség, amellyel visszakoznak egy-egy nem is régen tett ígéretük kapcsán, továbbá az a kétségbeesett igyekezet, amellyel pénzt akarnak gyűjteni az államkasszába. És ahogy az már lenni szokott, a kormány elhibázott döntéseiért mindig a magánszféra fizet: a kis- és középvállalkozásokra, az egyéni vállalkozókra rónak ki újabb és újabb terheket, amelyek természetesen az egyszerű alkalmazottak munkalehetőségére, jövedelmére is kihatnak. Legutóbb, éppen a múlt hét végén határozatban rendelte el a kormány a részmunkaidőben foglalkoztatottak utáni adóterhek növelését: a továbbiakban legalább a minimálbérnek megfelelő összegre számolt társadalombiztosítási és egészségbiztosítási járulékot kell befizetni az államkasszába azon alkalmazottak után is, akiknek nem nyolc órára szól a munkaszerződésük. Hivatalosan a feketemunka visszaszorításának szükségességével indokolták az intézkedést, s bár kétségkívül vannak visszaélések a részmunkaidős munkaszerződések esetében, azért az mégiscsak sokat elárul a hatalomnak a vállalkozói szféra iránti viszonyulásáról, hogy abból indulnak ki: mindenki csaló. És ezen alapgondolat mentén gyakorlatilag ellehetetlenítenek egy olyan munkavállalási formát, amely éppen a munkaerőpiac rugalmasságát hivatott fokozni, és amely nem véletlenül oly népszerű a fejlett nyugati gazdaságokban. Teszik ezt ráadásul akkor, amikor – az európai konjunktúrának, az elvándorlásnak, de a gazdasági növekedésnek is köszönhetően – jóformán nincs olyan ágazat, amelyben a munkáltatók ne panaszkodnának a munkaerőhiányra. A részmunkaidős foglalkoztatás ellehetetlenítése alighanem csak súlyosbítja majd ezt a problémát is, arról nem beszélve, hogy még nehezebb helyzetbe sodorja a gazdaság gerincét adó, munkahelyek millióit biztosító kis- és középvállalkozásokat. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a kormány intézkedését hatalmas felháborodás követte mind a munkáltatók, mind a szakszervezetek körében, a kis- és középvállalkozásokat tömörítő országos szervezet pedig azt követeli az ombudsmani hivataltól, hogy az alkotmánybíróságon támadja meg a jogszabályt. Hogy végül mi lesz a kormányhatározat sorsa, egyelőre nem tudni, azt viszont borítékolni lehet: az államkassza növekvő hiánya miatt a következő hónapokban egyre több hasonló, a vállalkozásokat, a magánszektort sújtó intézkedésre számíthatunk. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 28.Rakétára van pénzNégymilliárd dollárért – több mint 16 milliárd lejért – vásárolna Patriot rakétavédelmi rendszert Románia az Egyesült Államoktól. S ez még mindig csak a kezdet: Bukarest nagyszabású hadi fejlesztési programot kezdeményez a következő évekre – további közel 10 milliárd eurós ráfordítással. Mindeközben Romániában jóformán leálltak az állami beruházások. Infrastrukturális fejlesztések alig zajlanak, az autópályák csigalassúsággal épülnek – ha éppen nem kell lebontani és elölről kezdeni, amire szintén volt már példa –, közegészségügyi szempontból jó pár évtizedet visszalépett az ország, tombol a kanyarójárvány, nincs védőoltás, a kis- és középvállalkozásokról éppen újabb rend bőrt készülnek lehúzni a részmunkaidősök adóterheinek növelésével, hogy a féktelen osztogatást legyen miből fedezniük, a vidéken élők életkörülményei továbbra sem nevezhetőek 21. századiaknak, a folyó víz, a csatornázás ma is csak álom ezer meg ezer településen. És akkor az oktatásról még szót sem ejtettünk: noha törvény szavatolja, az ágazatnak még sosem tudták biztosítani a nemzeti össztermék hat százalékának megfelelő költségvetést. Lenne tehát, hová tenni a pénzt, vannak sürgősebb megoldásra váró gondok, mintsem az ország haderejének fejlesztése. S bár való igaz, hogy a világban zajló konfliktusok egyre csak éleződnek, egyre nyomasztóbb, rosszabb a hangulat, mind több és nagyobb a potenciális veszély, mi több, az észak-atlanti szövetség tagjaként Romániának kötelessége is nemzeti összterméke két százalékát védelmi célú kiadásokra fordítani, azért Bukarest igyekezete inkább tűnik túlbuzgóságnak, semmint valós szükségletekből fakadó lépésnek. Fölöttébb furcsa viszont az, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszer megvásárlása körül meglehetősen nagy a csend: nincs egyetlen olyan román politikai erő vagy civil szervezet, amely szót emelne a döntés ellen, mintha a közélet egészében teljes lenne a konszenzus a fegyverkezés szükségességéről, a hadi erő fejlesztéséről, és arról, hogy mindezt elsősorban Amerikából kell beszerezni. Ennek tükrében kell értelmeznünk Hans Klemm, Amerika bukaresti nagykövetének minap elhangzott kijelentését is, mely szerint a Patriot rakétavédelmi rendszer beszerzésének óriási hatása lenne Románia és a NATO biztonságára. És nem feledhetjük Klaus Iohannis pár héttel korábbi amerikai látogatását sem – a román sajtó szerint éppen a Donald Trumppal folytatott megbeszélésen született megállapodás a nagy beszerzésről. Úgy is fogalmazhatnánk tehát, hogy meglehetősen sokba került Klaus Iohannis kézfogása Donald Trumppal. A gond csak az, hogy a számlát ezúttal is nekünk kell állnunk... Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 29.Erősödik-e Romániában a regionalizmus? (Tusványos)Van-e esély regionalizációra Romániában, amikor a napi tapasztalatunk az, hogy ezzel ellentétes folyamat zajlik, az Európai Unióban pedig az új kihívások miatt kikopni látszik a Régiók Európája fogalom? Hogy állnak a romániai regionalista mozgalmak, milyen következményei vannak az országban száz éve folyó homogenizáló-uniformizáló politikának, milyen esélyei vannak a székelyföldi, a bánsági, az erdélyi autonómiának? Ilyen és ehhez kapcsolódó kérdéseket jártak körül az Erősödő regionalizmus, régiók Romániája című beszélgetés résztvevői a Kós Károly-sátorban rendezett beszélgetésen – de nem maradt el Klaus Iohannis államelnök székelyföldi látogatásának értelmezése sem. A Papp Attila Zsolt, a kolozsvári Főtér portál főszerkesztője által moderált vita résztvevői a regionalista mozgalmak szakavatott ismerői vagy éppen zászlóvivői voltak: Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár több régiósítási, autonómiatervezet kidolgozásában vett részt, Florian Răzvan Mihalcea a Temesvári Társaság vezetője, amely civil szervezet már az 1990 januárjában megfogalmazott temesvári kiáltványban kiállt a gazdasági és közigazgatási decentralizáció mellett, Fancsali Ernő pedig civil aktivistaként, majd az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnökeként próbálta népszerűsíteni az autonómia gondolatát. S jóllehet az előadók abban egyetértettek, hogy a regionalizáció sikerre ítéltetett Romániában is, a kérdés, hogy ez mikor valósulhat meg, már jóval nehezebb. Papp Attila Zsolt vitaindítónak szánt felvezetőjében arra hívta fel a figyelmet: az Európai Unióban manapság két koncepcióról folyik a vita, a föderatív Unióról és a nemzetállamok szövetségéről, e harc közepette pedig kikopni látszik a régiók Európája fogalom. Bakk Miklós úgy értékelte, hogy az uniót foglalkoztató válságra és a globalizációra adott válaszok során az állami szint megerősödése tapasztalható az állam alatti szinttel, tehát a régiókkal szemben. Ráadásul nagyszabású geopolitikai átrendeződés foglalkoztatja Európát, az államok biztonságpolitikai szempontból tekintenek a régiókra – ennek is betudható, hogy a régiók Európája fogalom pillanatnyilag inkább „fű alatt” létezik. Ennek ellenére a fejlődés kiköveteli majd a regionalizációt – vélekedett. Florian Răzvan Mihalcea a Romániában száz éve zajló központosítás, homogenizáció áldatlan következményeit, a decentralizációs törekvések buktatóit ecsetelte. Az osztrák-magyar uralom idején a románság is decentralizációt, regionalizációt hirdetett, a gyulafehérvári nyilatkozatban is autonómiát ígértek, hogy aztán az egyesülés után központosító, homogenizáló, uniformizáló politikát folytassanak. Ezt kiteljesítette a kommunista hatalom, áttelepítések folytak, kicserélődtek az emberek, ennek nyomán mára a régiók elvesztették egyedi, specifikus jegyeiket. Bánság multietnikus hagyományait ma már sokan nem ismerik az ott élők közül, nem is tanítják iskolában a régiók történelmét, de például a kommunizmus öröksége miatt építészeti szempontból, külalakra Csíkszereda sem különbözik Piatra Neamțtól. Pedig 1989-ben a temesvári forradalom is valahonnan innen indult: Tőkés László a falurombolás ellen emelte fel szavát, ez jelentette a forradalom szikráját. A decentralizáció, a régiók egyedi jellegének megerősítése ráadásul továbbra is hatalmas akadályokba ütközik: a Temesvár Társaságot már 1990-ben szeparatizmussal vádolták, amiért a temesvári nyilatkozat 11. pontjában decentralizációt sürgettek. A szeparatizmus vádja ma is él: a Victor Ponta elleni tüntetések idején például Temesváron Bánság zászlajával vonult fel a Bánsági Liga – másnap a médiában már azzal vádolták őket, hogy el akarnak szakadni Romániától. Fancsali Ernő úgy értékelte, az erősödő centralizmusra mindig az erősödő regionalizmus a válasz, ez tapasztalható Európában, például Skóciában vagy Katalóniában. Romániában is sikerre ítéltetett a regionalizáció, ma már sokkal nyíltabban lehet erről beszélni, mint korábban, maga Klaus Iohannis elnök is ennek fontosságát hangsúlyozta székelyföldi látogatásán. Ugyanakkor a romániai regionalista mozgalmak számbavételekor az derült ki: ezeknek a törekvéseknek még igen sokat kell erősödniük. Civil mozgalmak léteznek Erdélyben, Bánságban is – az Erdélyi Demokratikus Liga, a Bánsági Liga –, a politikai intézményesülés tekintetében azonban előrelépés nem történt, regionális párt, erdélyi párt még nem jött létre. Jászvásárban is van hasonló próbálkozás, Marosvásárhelyen a Szabad Emberek Pártja tartozna ide, de összességében gyerekcipőben még a multietnikus régiók autonómiamozgalma – e tekintetben a székelyföldi autonómiamozgalom jóval előrébb jár. Klaus Iohannis elnök székelyföldi látogatása és azon kijelentése, mely szerint az „etnikai autonómia” elfogadhatatlan, kisebb vitát váltott ki az előadók körében. Ha Fancsali Ernő értékelte azt, hogy az elnök a regionalizmus fontosságáról beszélt, Florian Răzvan Mihalcea pedig azt hangsúlyozta, hogy az autonómia fogalmának zsigeri elutasítottsága miatt egyebet nem is mondhatott az elnök, különben „szétszedik”, Papp Attila Zsolt úgy vélekedett: még Traian Băsescuhoz képest is visszalépés Iohannis megnyilvánulása. Bakk Miklós pedig úgy értékelte, az etnikai autonómia fogalmának hangoztatásával Iohannis voltaképpen a párbeszédet utasítja el egy retorikai csellel. Az etnikai autonómia kifejezés ugyanis amolyan papírtigris, használatának célja, hogy elutasítási reakciót váltson ki, és ezzel voltaképpen a dialógust utasítja el az elnök – pedig a Német Demokrata Fórum volt elnökeként is ismerhetné az erdélyiséget, az egymás mellett élő egyenrangú népek gondolatát. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. augusztus 2.Van pálya Bukarestben is (Parlamenti munkájáról számolt be Kulcsár Terza-József)Parlamenti képviselőként kötelességének érzi, hogy negyedévente rendszeresen beszámoljon a választóknak munkájáról, e célból tartott – megválasztása után immár másodszor – lakossági fórumot Kulcsár-Terza József (fotó) hétfő este a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban. A találkozón közös gondolkodásra, közös munkára is kérte a jelenlevőket. Beszámolójában Kulcsár-Terza József kitért az RMDSZ-szel való együttműködésre is: bár sok mindenben nem értenek egyet, az összefogás nélkül most nem lenne képviselője a parlamentben a jobboldalnak – magyarázta. Meggyőződését fejezte ki továbbá, hogy van pálya Bukarestben is, vannak lehetőségek a magyar érdek képviseletére, csak bátorság, elszántság kell hozzá. Felidézte: már az eskütételkor kis székely zászlóval és magyar Bibliával jelent meg a parlamentben, s bár az RMDSZ-frakcióban figyelmeztették, hogy elveszítheti mandátumát, végül nem lett semmi probléma – ez is azt bizonyítja, hogy egy sor dolgot eddig is meg lehetett volna tenni. Székely zászlót ajándékozott az Európai Tanács monitoringbizottsága tagjainak is, ismertetve egyúttal jogfosztásainkat. Az első igazságügyi miniszter, Florin Iordache bizottsági meghallgatásán szóvá tette a magyar himnusz eléneklése, a székely zászló kitűzése miatti büntetések ügyét és a gyulafehérvári nyilatkozat alkotmányba foglalásának lehetőségét, továbbá ígéretet kapott tőle, hogy a tárcavezető fogadja és meghallgatja a panaszokat – végül azonban leváltották, utódjánál pedig hiába jelentkezett, egyelőre nem kapott választ. Ismertette azt is, hogy az emberi jogi bizottságon belül sikerült létrehozni egy magyar ügyekkel foglalkozó albizottságot, és azt kihelyezett ülésre meghívta Sepsiszentgyörgyre – a székelyföldi elöljárókkal való találkozókon elhangzottakról jelentés is készül, amely hivatkozási alap lehet a jövőben. Felelevenítette a március 15-e hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánítására irányuló kezdeményezését, amelyet az RMDSZ is felvállalt, a kormányválság idején a szociáldemokratákkal folytatott tárgyalások során azonban a szabadnapot opcionálissá „enyhítették”, mint mondta, ő ragaszkodik az eredeti változathoz, ősszel visszatérnek a témára. Ugyancsak az őszi teendők közé sorolta az autonómiatörvény parlament elé terjesztését: hangsúlyozta, fenntartja véleményét, hogy már a tavaszi ülésszakban meg kellett volna tenni ezt, a kormányválság idején kirobbant magyarellenes hisztéria után nyilvánvaló volt, hogy nincs veszítenivaló. Ősszel viszont mindenképpen be kell nyújtani a tervezetet, ha másként nem megy, egyedül is kész megtenni ezt, de az üzenet sokkal erőteljesebb lenne, ha a frakció egésze felsorakozna mellette – vélekedett az MPP-s politikus, arra buzdítva egyúttal a jelenlevőket, hogy maguk is vegyenek részt a közös gondolkodásban, munkában, hiszen Bukarestben látniuk kell, van erő és súly a követelés mögött. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. augusztus 7.Igazságosság, és ami mögötte vanA speciális nyugdíjak növekedésének korlátozása, a gyermeknevelési járandóság felső határának megszabása, a használt autókra évekkel korábban kivetett díj visszafizetése, a feketemunka visszaszorítása – a legutóbbi, pénteki kormányülésen hozott döntések közül kétségkívül találunk olyanokat, amelyek a társadalmi igazságosság elve irányába mutatnak, s mint ilyenek, méltóak egy magát szociáldemokratának nevező párthoz. Mert lehet ugyan ujjal mutogatni Dragneáékra, hogy nem is oly régen még ők maguk kezdeményezték a gyed felső határának eltörlését, de az tény: akadtak Romániában olyanok, akik – a zavaros szabályozás kínálta kiskapukat kihasználva – visszaéltek a helyzettel, és egészen elképesztő méretű juttatásokat kaptak. Márpedig ez ellen tenni kellett valamit. Ugyanígy az Európai Bizottság, de a hazai bíróságok által is már évekkel korábban törvénytelennek minősített környezetszennyezési díj ügyében is ideje volt végre tiszta vizet önteni a pohárba, és az adó eltörlése után gondoskodni mindazok kártérítéséről, akikkel az állami hatóságok befizettették a pénzt. Csak pozitívan vélekedhetünk a kormány azon szándékáról is, hogy a pofátlanul magas rendőr-, katonatiszt- és titkosszolga-nyugdíjakat korlátozza. Gondok inkább azzal vannak, ahogyan az amúgy jónak minősíthető kezdeményezéseket életbe ülteti a hatalom. A speciális nyugdíjak esetében például jóval nagyobb bátorságra, elszántságra lenne szükség, hogy valóban érvényesüljön a társadalmi igazságosság elve, hiszen az amúgy erejük teljében, 45 évesen nyugdíjba vonuló belügyi és védelmi alkalmazottak, rendőrök, szekusok stb. a romániai átlagnyugdíjak sokszorosának megfelelő időskori járandóságban részesülnek. Ez ügyben tehát inkább soványnak nevezhető az a kormány által elért „eredmény”, hogy legalább a jövőben nem a fizetésemelések arányában, hanem csak az infláció mértékének megfelelően növelik az amúgy sem kicsi nyugdíjakat. Hiányérzetünk lehet a környezetszennyezési illeték visszafizetése ügyében is – a 2019-es tavaszi határidő elég távoli –, a feketemunka visszaszorítását célzó intézkedések pedig kifejezetten ijesztőek tűnhetnek első látásra. Félő ugyanis, hogy az alkalmazottak munkaidejének szigorúbb nyilvántartási kötelezettsége újabb bürokratikus terheket jelent a munkáltatóknak, a munkaügyi felügyelőség hatáskörének kiterjesztése pedig ismét csak azt az elvet látszik követni, amellyel Romániában képtelen szakítani az állam, éspedig, hogy mindenkit potenciális adócsalóként, bűnözőként kezelnek, emiatt kizárólag szankciókban, ellenőrzésekben gondolkodnak a pozitív, ösztönző intézkedések helyett. A legaggasztóbb azonban a kormány pénteki döntéseiben, hogy ezek többsége arról árulkodik: egyre akutabb a forráshiány az államkasszában. Elkerülhetetlennek látszik ezért, hogy még a közeljövőben újabb megszorításokkal, esetleg az adóterhek növelésével egyensúlyozzák ki az állami költségvetést. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. augusztus 12.Megadták az alaphangotHa valóban ez lenne az ára Románia korszerűsítésének, akkor minden bizonnyal már megfogalmaztuk volna a nyílt levelet Kelemen Hunornak: önként adja vissza állami kitüntetését, mondjon le román állampolgárságáról, vigye el a balhét, hozza meg az áldozatot annak érdekében, hogy az ország, amelyben élünk, végre fejlődő, modern, európai, civilizált állam legyen. Ha ugyanis a Nemzeti Koalíció Románia Korszerűsítéséért nevű szervezet igen hangos és látványos, hatalmas médiavisszhangot kapott agitálását nézzük, könnyen azt hihetjük, az RMDSZ elnökének kitüntetése és állampolgársága az egyetlen akadálya annak, hogy Románia olyan hely legyen, amilyent mindannyian szeretnénk: biztonságos, élhető, fejlett. Hogy mindez nem így van, azt persze mi jól tudjuk, de a neve alapján komolynak tűnő és fontos ügyekkel foglalkozó szervezet alighanem igen sokakat megtéveszthet: nevéhez méltó módon komolynak és fontosnak állít be olyan ügyeket, amelyekre inkább a nevetséges, groteszk, tragikomikus jelzők találnának. Vagy inkább az elkeserítő: hiszen ha 2017-ben Romániában ilyen magyarellenes hisztériát válthat ki Kelemen Hunor azon mondata, mely szerint a magyarság nem tudja és nem is akarja ünnepelni 1918-at, akkor bizony nagy bajok vannak az országban. Érdemes ezért alaposabban szemügyre venni a magát az akadémiai, üzleti, szakszervezeti és szakmai szervezeteket tömörítő társaságként meghatározó koalíció nyilvánosan felvállalt céljait, vezetői struktúráját. Szembetűnő, hogy a román társadalom minden szövetét átfogja: média-képviselők, rektorok tanácsa, szakszervezetek, megyei tanácsok szövetsége, helyi önkormányzatok, szakmai és civil szervezetek tartoznak ide. Elnöke az igen kétes múlttal rendelkező Alexandru Cumpănaşu műsorvezető, civil aktivista (?) – sokak azt is kétségbe vonják, végzett-e egyetemet, ehhez képest a belügyminisztérium egyik kollégiumában tanít! –, de ott találjuk alelnökként többek között az 1989-es utcai eseményekben mindmáig tisztázatlan szerepet játszó Constantin Degeratu tábornokot, Costin Georgescut, a Román Hírszerző Szolgálat volt vezetőjét vagy Vasile Puşcaşt, Románia uniós csatlakozási főtárgyalóját. A társaság szinte valamennyi tagja tehát szorosan kötődik valamely nagyon erős állami intézményhez, többek nyílt titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkeznek – kicsit mintha ama láthatatlan, a választott politikai hatalomtól független államhatalmi struktúra villanna elő, „a rendszer”, amelyről oly sokan és oly sokat beszélnek Romániában. A módszerek is kísértetiesen emlékeztetnek a Securitate eljárásaira: megtévesztés, diverzió, félretájékoztatás, nacionalista hangulatkeltés, magyarellenesség stb. – mintha csak a volt politikai titkosrendőrség lendült volna akcióba új név alatt, tetszetősebb, jobban csengő jelszavakat tűzve zászlójára. Ezért oly aggasztó a román társadalom legbelsőbb szöveteibe ékelődött társaság magyarellenes kirohanása. Nem Kelemen Hunor állampolgárságát vagy kitüntetését féltjük – inkább attól tartunk: mindazok, akiknél a hatalom összpontosul, megadták az alaphangot a jövő évi centenáriumra. Farcádi Botond / Háromszék; Erdély.ma 2017. augusztus 19.A bőség illúziójaTulajdonképpen örülnünk kellene. Szárnyal a romániai gazdaság, a statisztikai hivatal legutóbbi jelentése szerint az idei második negyedévben is jelentős – éves alapon 5,7 százalékos – a bővülés. Ezzel az eredménnyel pedig továbbra is Románia vezeti a régiós növekedési rangsort, nincs az Európai Unióban ország, amelynek gazdasága lendületesebben növekedne. A lettek, a csehek, a lengyelek 4 százalék fölött teljesítettek, de az 5 százalékot egyetlen másik állam sem éri el – ha így folytatjuk, egyre közelebb kerülhetünk ahhoz az európai életminőséghez, amelyet olyannyira szeretnénk. Örülnünk kellene tehát, mégis, inkább aggódunk. A papíron csodás eredmények ugyanis valahogy sokkal visszafogottabban éreztetik hatásukat hétköznapjainkban, s ha a kormány bér- és járandóságemelési intézkedései, illetve a fogyasztást terhelő adók csökkentése átmenetileg meg is teremti valamiféle bőség illúzióját, azért a lényegi dolgokban semmiféle változást nem tapasztalunk. A statisztikákban oly jól mutató gazdasági teljesítmény nem csapódik le életünkbe: minőségi javulást nem észlelünk az egészségügyi ellátásban, az oktatásban, a szociális szférában, életszínvonalunk alig javul, az infrastruktúra csigalassúsággal fejlődik, autópályák nem épülnek, az úthálózat régi és elavult, a lakhatási körülmények semmit sem változnak, rengeteg faluban továbbra is álom a vezetékes víz. Épp az elmúlt héten tette közzé a Világgazdasági Fórum a Globális versenyképességi indexet, amely csak megerősíti azt, amit eddig is tudtunk: az infrastruktúra fejlettsége szempontjából Románia a sereghajtó az Európai Unióban. S miközben a kelet- és közép-európai térségben nálunk a legrosszabb a helyzet, tehát nekünk lenne szükségünk a legtöbb pénzre az infrastruktúra korszerűsítésére, 2007 és 2013 között az e célra előirányzott 82 milliárd eurós uniós forrásból Bukarest alig 7 százalékot volt képes lehívni – míg Lengyelország 30 százalékos eredményt ért el. Lenne tehát, mire költeni a pénzt, s még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy meglehetős a lemaradásunk a többi uniós országhoz képest: bölcs döntésekkel, hosszú távú, fenntartható fejlesztést célzó gazdaságpolitikával fokozni lehetne a felzárkózás ütemét. Az igazi gond inkább az, hogy az előbb említetteknek a jelenlegi román kormány a legkisebb jelét sem adja. Mihai Tudose miniszterelnök például módfelett elégedett a gazdaság teljesítményével – és ennyi. Egy mondat sem arról, hogy akkor ez mire elég, milyen beruházásokra jut több pénz, melyek a kormány, az állam prioritásai – semmi. Félő ezért, hogy az előző válság idején hozott népnyúzó intézkedések nyomán kínkeservesen mozgásba hozott gazdaság növekedésének eredményeit ugyanúgy „feléli” majd az állam, mint 2007–2008-ban, a beruházásokat elodázza, a következő pénzügyi krízis ugyanolyan sebezhető állapotban talál majd, mint az előző, a hőn áhított felzárkózás helyett pedig a lemaradásunk mértéke nő majd. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. szeptember 8.Amikor a magyarság összezárMagyarország gyakorlatilag ultimátumot adott Romániának. A magyar külügyminisztérium ugyanis berendelte a budapesti román nagykövetet, és értésére adta: amíg meg nem oldják a marosvásárhelyi gimnázium ügyét, addig ne számítsanak arra, hogy Magyarország támogatja Románia csatlakozását a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez. Udvariasnak, finomnak, tapintatosnak egyáltalán nem nevezhető lépés ez, melynek kapcsán óhatatlanul is felmerül a gondolat: vajon mi lett volna, ha ugyanilyen, nemzetben gondolkodó, a külhoni magyarság ügyeiért határozottan kiálló, ha szükséges, diplomáciai konfliktust is felvállaló kormánya lett volna Magyarországnak Románia 2007-es uniós csatlakozása előtt? Mennyi mindent ki lehetett volna csikarni az európai jövőre áhítozó román hatalomból akkor, ha az erdélyi magyarság határozottabban, keményebben fogalmazza meg követeléseit, és ha maga mögött, maga mellett tudja az anyaország teljes támogatását! Persze, fölösleges most már az elszalasztott lehetőségeken rágódni – a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium helyzetére most kell megoldást találni, mielőbb, iskolakezdésig. Még akkor is, ha a jelenlegi helyzet meglehetősen kedvezőtlen a hatékony jogérvényesítéshez: Romániának semmit sem kell bizonyítania külföldi partnerei előtt, a kormányoldalnak az RMDSZ nélkül is megvan a szükséges parlamenti többsége, és Magyarországnak sem áll rendelkezésére az a hatalmas nyomásgyakorlási – vagy akár zsarolási – potenciál, amely Románia uniós tagsága előtt még megvolt azon egyszerű oknál fogva, hogy a csatlakozáshoz valamennyi EU-tagállam támogatására szükség volt. Ebben a szorongatott helyzetben pedig nincs más út, mint a lehető leghatározottabb, legkeményebb kiállás: az utcán, a bukaresti parlamentben, a budapesti külügyminisztériumban – a háttéralkukon nyugvó, kis lépésekre alapozó politizálás, a finomkodó-udvariaskodó, a jószomszédi viszonyt a nemzeti érdeknél előbbre helyező diplomácia eleve kudarcra ítéltetett. E tekintetben a magyar nemzetpolitika mondhatni jól vizsgázott szerdán: a katolikus egyház hívó szavára utcai tüntetés zajlott, a magyar pártok, szervezetek egyként álltak az ügy mellé, az RMDSZ vezetése minden lehetséges fórumon szóvá tette a jogsértést, Kelemen Hunor egyértelművé tette, hogy politikai akarattal megoldható a probléma, Budapest pedig a lehető legkeményebben lépett fel szomszédjával szemben: a magyar kormány gyakorlatilag a zsarolástól sem riadt vissza a helyzet rendezése végett. Volt is tegnap zavar, döbbenet, felháborodás, felelősséghárítás Bukarestben. S jóllehet a külügy és az elnöki hivatal a magyarországi választások közeledtével magyarázta a szokatlanul kemény budapesti hangot, a legfőbb kormánypárt, a szociáldemokraták vezére utasította a kormányt, hogy találjanak megoldást a problémára. Talán mégiscsak lesz eredménye az összehangolt, kemény fellépésnek... Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. szeptember 13.Utcára, román!Vadim Tudor örök. Hitvallása, eszméi és rögeszméi, vadnacionalizmusa, leplezetlen magyargyűlölete ma is él, s bár Románia parlamentjébe hosszú évek óta nem jut be szélsőséges párt, ez valójában csak annyit jelent, hogy mindezek a retrográd, soviniszta erők és gondolatok mintegy „szétterültek” a törvényhozásban képviselettel rendelkező politikai szervezetek között. Így aztán a valamikori Nagyrománia Párt szellemi örökségét megtaláljuk a kormányzó Szociáldemokrata Pártban, de még a mindmáig kiismerhetetlen, heterogén Mentsétek meg Romániát Szövetségnek is voltak magyarellenes megnyilvánulásai, idegengyűlölet és paranoid hangulatkeltés tekintetében pedig a Traian Băsescu nevével fémjelzett Népi Mozgalom Pártja helyenként már-már megelőzni látszik Vadim Tudor egykori alakulatát. De a legfőbb ellenzéki erő, a szociáldemokraták egyetlen alternatíváját jelentő Nemzeti Liberális Párt sem akar kimaradni e vadnacionalista versenyfutásból, újabban attól sem riadnak vissza, hogy már-már utcai tüntetésre szólítsák híveiket és az igaz román hazafiakat a magyarok ellen. Múlt héten még csak afféle rossz viccnek tűnt, hogy Florin Roman liberális politikus tüntetéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha a jelenlegi 20 százalékról 10 százalékra csökkentenék az anyanyelvhasználati jogok biztosításához szükséges küszöböt a közigazgatásban. Igaz, a kezdeményező tisztsége miatt – Roman nem valamiféle mezei párttag, hanem a Nemzeti Liberális Párt alelnöke! – és a marosvásárhelyi római katolikus líceum megszüntetése, illetve a (talán éppen ezt a jogsértést elfedni, a nacionalista hangulatot pedig megalapozni hivatott) székelyudvarhelyi szekus diverzió miatt amúgy is feszültté vált közhangulatban, a magyar–román viszony elmérgesedése közepette a kijelentés amúgy is jókora adag felelőtlenségről árulkodott. De az már tényleg több a soknál, amikor az alakulat elnöke is magyarellenes utcai megmozdulásokat helyez kilátásba. Márpedig Ludovic Orban ezt sugalmazta Cebén, az Avram Iancu-megemlékezésen, amikor a magyar jogkövetelések kapcsán azt találta mondani a jelenlevőknek: meglehet, hogy harcba lesznek hívva. Teszi ezt tehát annak a pártnak az elnöke, amely a jelenlegi erőviszonyok közepette a korruptaknak, gazembereknek, szélhámosoknak, retrográdaknak, Európa-elleneseknek, kommunistáknak bélyegzett szociáldemokraták egyetlen alternatíváját jelentené… Vadim Tudor büszkén húzná ki magát: harca nem volt hiábavaló, íme, a romániai politikai élet minden sejtjét áthatja a nemzetféltő sovinizmus, nyíltan hangoztatott magyarellenesség. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
